Évek óta rendezik meg Nagykárolyban a Város napjai megünneplő több napos fesztivált. Eddig mindig kérdéses volt, hogy ki voln a legjobb a nagykárolyi közönségnke aztán idén szomszédunk, rokonunk kimondta a büvös szőt.

Ide a leginkább Győzike kéne, a két romantikus lánnyal. Győzike bemondaná, hogy „Savlá-Romále” Ettől a két lány elkezdene énekelni és már el is kezdődne a show.

Tegnp volt a ne szójá’ be mer lezuzlak mottp alatt futó napom.

Mindenkivel gorombáskodtam akivel akivel csak tudtam. Néha jól esett viszont helyenként sajnáltam a dologot mert ugye ő nem tehetett a dologról. Csak én voltam rosz hangulatban. Én vagyok a bünös meg a valhogy kialakult rosz hangulatom.

Vizsgaidőszakban szoktam ilyen lenni mikor nem szeretek senkivel telfonmálni sem beszélgetni sem semmi ilyesmi. Mert mindig attól félek, hogy valamivel megsértem. És ez általában az utolsó célom szokott lenni bárki esetében.

Na jó, van 1-2 kivétel de azokról most nem irnék részletesen. Legyen elég annyi, hogy nem a szivem csücske, egyik sem.

Miért akar engem feltétlen megnősiteni?

Barátaim folyton azzal szótakoznak, hogy el kellene vegyem Marcsit. Ma meg jön egy idegen telefon hivás. Édesanyám veszi fel. Erre az illető megkérdezi, hogy Ármos Tiborné?

Hát mindenki meg van itt háborodva? Még mielőtt bármelyik blog olvasónak bármilyen hátsó gondolata támadna. Marcsi is én is diákok vagyunk. Közel sem állunk ahhoz, hogy kereső férfi vagy nő szerepet töltsünk be.

Tudoom, nem irtam mostanában, dbejegyzéseket. De itthon a net kissé szar. Örülök ha megyeget. Hosszú, Toldykat nem tudok leirni mert nem fogja elküldeni nekem.
De majd Pestről pótolom a hiányosságot, igérem.

Visszalépni az időben pár évet bizonyos esetekben nem túl kellemes dolog.

Ilyenkor az ember felfedezhet olyan dolgokat amiktől elszorul a torka és a rég elmúlt gyermekkora jut eszébe. Tegnap az Eszreres kis kaland után végrehajtottuk az idei nyár kb. 100-ik, takaritását a házban. Előkerültek itt: régóta keresett Jézus arc hasonmás amit egykoron a szomszéd bácsi kalapált ki nagymamámnak, felhúzható plüsgomba ami zenél is, általam készitett rettenetes rajzok, régi levelek, stb…

Csak azt sajnálom, hogy nem találtuk meg meg a nagytakaritásban a „kolbászok a rúdon’ c. első rajzomat ami nekem oly sokat jelentene. A rajz nem volt túl bonyolult. Csak egy vonal keresztben és alatta 7-8 vonal függőlegesen. A keresztbe vonal volt a rúd a függőlegesek voltak a rudak.

Hogy mi is egy apró öröm az életben, azt nehéz lenne megfogalmazni. Mindenkinek más. Van aki a postásnak örül, van aki a kinevezésének. De úgy gondolom, hogy az, hogy egy 3-4 éves gyermek 2,5 órán keresztül diskurál veled, „teát főz neked”, verset mond és énekel neked az mindenképp egy apró öröm.

Ma, egy szörnyü, csúf gondolatokkal teli délelőtt után részem volt egy ilyen apró örömben. Szomszéd Eszterke átjött és mindamellett, hogy „főzött nekem teát”, verset szavalt, énekelt, stb…

Volt azomban egy hatalmas traumája mikor a tyúkudvar elé értünk, egy séta közben. Miért nincseneke itt tyukok?-kérdezte. Erre én lazán azt feleltem, hogy mert már rég megettük őket.

Erre kikelt magából, és odakiáltotta anyjának, hogy hallod? Megették az összes tyukot!!!!

Pár ismerős javasolta, hogy térjek vissza az ő szeintük leginkább uti beszámolóhoz hasonlitó blogirás formához. Ám legyen, visszatérek.. Bér lb ben szoktam küülönböző szigetekre járni felfedezés célából. Csak otthonról számitógép előtt "ülök és mesélek".

Attól tartok ez a jegyzet befejezés kicsit brutális volt. Szétmentünk Marcsival, meg ilyenek. Hála Istennek nincs akkora problematika. Inkább csak pillanatnyi „adáshiba”

Pont 1 órája beszéltem vele és meghivást kaptam tőle jövő hónap 25-e tájára haza hozzájuk egész Szeptember 1-ig. Úgy tünik szeret engem a jó Isten és segit nekem.

Igy tehát elmondhatom, hogy volt egy igazán jó két hetem Marcsi társaságában ami csak olyankor volt szar mikor 9-1arányban elvert engem kártyán piszkos furfangossággal.

A levenduláról még nem is beszélve amivel hatalmas büzt tudott árasztani a levegőbe és az orrom alá mikor fonta. Ezt az egészer csak úgy viccből. Az már más lapra tartozik, hogy nekem nem volt olyan menő. No de mindegy. Spongyát rá.

Ahogy a dal is mondja „Always look at the right side of life”. Mindig nézd az élet jó oldalát. Például ha a fotózás jó oldalát nézzük akkor elmondhatjuk, hogy jó az, hogy nem lett megörökitve a menyasszony még a szökőkút mellett SEM. Majd ha valamelyik szép hölgy kikéri a véleményem ez ügyben (amire miostanság nincs túl sok esély), javasolni fogom, hogy picit hamarabb menjenek az oltár elé. Én is majd megpróbálom őúgy intézni.

Pár nappal Marcsi elutazása előtt tettünk egy kis utazást, Nagybányára, országunk egyik nagyvárosába. Az utazás alatt kicsit úgy viselkedtünik mint valami túristák.

Bavásároltunk mindentféle izgi jól kinéző dolgot. Kis trombitát, legyezőt, fgyit, felfújható nyuszit, stb…

Út közben még néhány fényképet is készitettünk. Szökőkuttal, szökőkút nélkül, hármasban, kettesben, fagyizás közben és majdnem egy csúnya menyasszonnyal is. Vele végülis azért nem készült kép mert túl csúnyán mutatott volna a képen.

Miért is nem tudtam új bejegyzést irni a „kis naplóba” két hétig?

Hát igen, egy nagyon kóülönös holidayan voltam barátnőmmel Marcsival. Miért is volt fura holiday? Mert nem csak a szokásos ilyenkor illendő jókedv volt benne, hanem volt abbn öröm, sirás, harag meg minden ami kell.

Öröm volt amiatt mert 112-ik alkalommal sikerült engem kártyában megverni. Harag amiatt mert a család, Marcsit kicsit jobban próbálta vigyázni mint kellett v olna. Ennek a haragnak az eltüntetésére igénybe kellett vegyek több órát is.

Sirás volt amiatt, mert másnap el kell mennie. Mindezekmellett majdnem szétmentünk. Itt is szükség volt több órás nyugtató kurára. Ami persze nem esett nehezemre csak szomorú voltam, hogy szegény lányt újra nyugtatni kell.

Persze mindezek mellett voltak más irányu fordulatai is a múlt két hétnek. Marcsi tanuvizontyságot tett arról, hogy kitartása beton erősségü. Kitartóan küzdött velem, a küllönböző angol nyelvü dalok leforditásában. Mindamellett, hogy elmondta nekem angolul az önéletrajzát, leforditotta velem az Imagie c. dalt. John Lenontól, valamint a Lemon tree-t és az Oh, Carol-t is.

Egyik nagyon meglepő pontja volt a két hétnek az amikor Marcsi bezárta magát a füdőbe. Utána már kivettük a kulcsot a zárból, hogy ne essen ez meg többbet.