A klub ajánló mellett még el keel mondjam, hogy ma egy ritka rossz pár órám volt a suliban.

Tudom, ezt bármelyik diák mondhatná mikor felelteti a tanár, de ez tényleg az volt.

Annak köszönhetően, hogy tanárok kavarták az agyunkat az ügyben, hogy lesz-e új órarend vagy nem? Valamint, hogy mindenki mindenkit félre értett és nem tájékoztattak minket arról, hogy a tanári gyülésnek 20 perc alatt vége volt, vártunk egy esetleg megjelenő tanárra abban a hitben, hogy még mindig tart a tanári gyülés.

Aztán a poén akkor jött amikor bejött a töri tanár, akit 10 perc mulva leválltott Piroska osztályfőöknő, hogy márpedig matek óra van és minden a régi órarend szerint megy egészen addig míg el nem megy szülési szabira.

Komolyan mondom, ez az iskola egy botrány néha

Kedves barátom, Zsófi javaslatára elárulom az előzőekben emlitett tagtalan klubok nevét is.

Egyik neve a „Vakok, gyengénlátók és epilepsziások klubja”. Ez az emlitett csoportokhoz tartozó embereket várta vagy várná. Eddig csak egy gyengénlátó úr jelentkezett tagnak oda, Régensburgból.

A másik, ami picit már jobban sikeredett volt, vagyis lett a „Randi szervező” klub. Utolsó odalátogatásomkor rajtam kívül már volt 8 tag is.

Mindkettő az iwiw-en található meg. Egyszerü megtalálni őket, csak meg kell keresni a hozzám tarto saját klubokat.

A klubok nyitottak, globálisak. Bárkit szivesen várnak a világ bármelyik részéről.

Most, hogy vége a vizsgáimnak végre akadt egy kis szabadidőm. Ennek örömére felmentem édesapámmal Budára, a várba ahol ő kb. 8 éve járt utoljára.

Minden nagyon flottul ment. Annyi bibi volt csak az egészben, hogy 15 percig kerestük a várbuszt azért mert a Budapesten élő lakosok nem tudták elmondani honnan is indul. Mindemellett *rva hideg volt.

Fenn a vár területe gyönyörü. Szép, régi házak, szobrok, kilátók, és ehhez hasonlók találhatók ott. Nagyon ajánlom figyelmébe mindannak.

Kedves naplóm, tisztelt parányi olvasóközönségem.

Ezer bocs és 10 anyamedve amiat mert nem jelentkeztem már rég, de elvoltam havazva mindenféle üggyel a fejem tetejéig. Mindemellett csak kapkodtam a fejem olyan sürüen történtek egymás után a dolgok körülöttem. Szinte már követhetetlen volt. Hogy mik is voltak ezek? Hát lássuk csak:

- megérkezett édesapám véglegesen Pestre szinte egy időben a vizsgahetem előtti hetem elkezdésével.

- Marcsi, a vakvezető kutyás lány addig-addig bizgatta az agyam, míg a végén megkérdeztem tőle, hogy lenne-e a barátnőm? Erre a kérdésre másodjára is nemet mondott. Asszem többet nem is fogok próbálkozni nála ez ügyben.

- Napi 26 órákat készültem a vizsgára

- El is jött a vizsga, ahol meglepő módon közel jutottam a négyes átlaghoz. Hoozzá kell még tenni, hogy hátra van a fizika és a számtek, ráadásul a magyar jegyet sem tudom de ezek szerintem már nem fognak hármas alá süllyeszteni engem még ha rosszul is sikerülnek.

Most, hogy vége a vizsgahétnek és rendesen lehet velem beszélgetni, valamint az egész jó átlag ellenére sem iszom le magam. Pedig ezt igértem.

Innkább elvégzek olyan dolgokat amikre mostanság nem volt időm.

- Ja, és nehogy elfelejtsük. Csináltam a neten 2 klubot is. Egyelőre csak arra jók, hogy dicsekedjek velük mert nem sokan látogatják őket. De majd megpróbálok tagokat keriteni valahogy. Csak már teljesen kifogytam az ötletekből az a baj.

Ez a karácsony-szilveszter ünnepkör az egész világon kihozza az emberekből az állatot.

Mindenki rohangál a boltba, hogy ott nagy tolakodások, bosszankodások, ordibálások közepedte megvegye a legdrágább eszközöket. Én ezt nem szeretem. Én sokkal jobbnak tarttom azt ha valaki saját maga késziti az ajándékot. Persze lehet pici bolti segitség is az előállitásban de igy sokkal meghittebb. Idén karácsonyra nagymamámnak készitettem egy könyvet amiben fel lettek jegyezve azon történetek amiket még anno mesélt nekünk, a bátyámról, rólam, unokatestvéremről, szüleimről, a gyermekeiről.

Aztán a show második része egy hét múlva jön, amikor eljön December 31. Ilyenkor Az emberek hajlamosak az utcán, tobolva, nagyobb tömegeket alkotva önnepelni az évváltást.

Ez szülővárosomban még el is menne, de Pesten már nem annyira menő, mert idén is majdnem elkapott egy petárda.Én bátor gyermek vagyok de nem szeretném, ha egy petárda miatt kéne kórházzba kerüljek sokadjára életemben.

JA, tényleg. Ezt még nem is irtam. Trvemben van, hogy irok kisebb feljegyzést azokról a kórházi látogatásaimról melyek során megmütötték a szemem, életem során 4 alkalommal.

Gondolkodtam és úgy gondoltam, hogy felveszek picit életvidámabb stilust. Nem fogom a blogot a porrba hullott kapcsolatom siratásával kitölteni. Inkább tovább megyek ezen a telcsi vonalon. Zárójelben elmondanám, hogy ujjonnan van „kinézett” hölgy a láthatáron. Egyelőre ő még nem tud róla, majd valamikor el kéne árulni neki pontosan a dolgokat.

Szóval, a telcsi.

Egy roppant fura szerkezet. Ráadásul sunyi. Szó se róla, hogy segit nekm mindenféle téren.De képes éjszaka közepén felébreszteni engem és a közelemben alvókat is. Ezért muszáj volt rövidebre venni a gyeplőt. Büntiből ki-ki kapcsolom éjszakára.