Sose gondoltam volna

Sose gondoltam volna, hogy ez velem is megesik majd. Három napja azon poénkodunk a családban, hogy Tibor bevonul.

No, nem olyan komoly értelemben, nem lesz belőlem katona csak be kell vonulnom egy intézménybe ahol majd három hónapot töltök el. Ez idő alatt, megtanítják majd nekem a fehérbot és egyéb vakok számára kitalált dolgok használatát.

Állítólag még a braille-t is, de ezt egy kicsit kétlem. Három évig jártam iskolába vakok közé, és nem tudtam megtanulni.

Azért majd kipróbálom hátha mégis sikerül.

Erről a helyről eszembe jutott a Hotel California című dal, mert ott van egy olyan sor, hogy kijöhetsz amikor akarsz de soha nem tudod majd elhagyni ezt a helyet.

Ebben az intézményben laknak az én előző iskolámból diákok, akik már jó hosszú ideje ott élnek és egy darabig ott is fognak lakni. Majd ha elérték a 18 éves kort vagy egy kicsit idősebbet akkor majd keresnek nekik saját lakóhelyet és akkor kiköltözhetnek. onnan.

Legalábbis az egykori vakok között töltött időszakomban úgy tudtam, hogy, azt az iskolát, mármint a bennlakásos részét akkor hagyhatják el a tanulók ha elérik a 18 évet.

Szóval számukra is olyan ez a hely mint a Hotel California..

Van egy nagyon lényeges különbség a két hely között. A dalban, a hotel a sivatagban volt, viszont itt egy gyönyörű liget mellett helyezkedik el.

biztosan minden nap lesz újabb és újabb dolog amiről be tudok számolni. Mivel állítólag netet is kapok, ezért lesz rá lehetőségem, hogy be is számoljak ezekről.

Ha jól összejön minden, akkor egy igazán jó három hónapnak nézünk elébe.

Valamint ha belegondolunk, hogy közben elkezdtem a számtek tanulást illetve a középfokú angol készülés előtt állok, már csak az angoltanárommal kell beszéljek, akkor azt is elmondhatjuk, hogy egy kimondott tartalmas három hónap lesz ez.

Ma reggel, újra

Ma reggel, újra elkezdődött a már jól megszokott korán kelés, édesanya iskolába menése, sürgés-forgás.
Bár ma még csak augusztus 25-e van, de pár nap múlva itt a tanév kezdete. A diákok többsége ennek nem szokott örülni. Egy kis százaléka viszont örül neki. Mert nem haragszik a tanáraira.
Ma még csak a tanárok mentek be a suliba, de mi lesz itt ha a diák sereg is megjelenik! Érdekes dolog én egyetlen tanév nyitásra sem emlékszem. A tanév zárások viszont annál izgibbek voltak. Többségében kinn volt tartva a szabad levegőn, és az esetek 99 százalékában eleredt az eső.

Nem az én napom

Tegnap, egy érdekes napját éltem meg életemnek. Először éreztem azt, hogy valaki teljesen hülyének néz engem.
Tudnivaló ugye, hogy 1 éve volt nekem egy műtétem. A szememet műtötték. Azóta, szerintem többek között a cseppektől is, meg lehet attól az anyagtól amit belém helyeztek, folyton olyanokat látok amiket nem kéne.
Már kisebb listát készítettem róluk. A tegnap elmentem a doktornőhöz aki mellesleg azt mondta egy évvel ezelőtt, hogy lesz egy újabb műtétem.
Elvittem hozzá egy kisebb listát, hogy elmeséljem neki ezeket a tüneteket. Közölte velem első pillanatban, hogy ez túl sok. Ennyi tünetet ő nem tud meghallgatni. A végén pedig közölte velem, hogy ő márpedig nem fog engem megműteni. Eddig szimpi volt az a nő de most már nem annyira.
Az ilyen embert én nem tartom komolynak egyáltalán. Bocsánat a kisebb kifakadásomért de a tegnap nagyon rosszul esett amit mondott nekem a doktornő.
Ja, és a végére még barátilag megveregette a vállam. Illetve az egyik kérdésemre azt felelte, hogy ő nem lát a jövőbe, nem tudja, hogy mikor múlik el majd ez az állapot, ha elmúlik egyáltalán.
Aztán délután a számítógépem is bekrepált, szóval most szerelhetem. A tegnap ahogy szokták mondani, nem az én napom volt.

Már rég nem

Már rég nem írtam bejegyzéseket. Ha most valaki kérdené miért? Nem tudnám a választ. Túl elfoglalt voltam, meg egy picikét hanyag is.

No, de most véget vetettem ennek. Most muszáj, hogy írjak mert igen nagy, fontos dolog történt az életemben. Amikor elindult ez a blog sok érdekes bejegyzés került belé a fehér botról és egyéb ilyen fontos dolgokról. Aztán egy kicsit más irányt vett a blog. Most viszont lehet újra fel-fel tűnik majd a fehér bot a bejegyzésekben.

Ugyanis, úgy néz ki, hogy "bevonulok". No nem katonának, csak egy olyan intézmény tagja leszek három hónapig ami megtanít engem a fehér bot szabályos használatára, emellett megtanulom a vakos háztartási dolgok elvégzésének a módját. Mindemellett, elindíthatom a középfokú angol tanulásom felkészülését illetve az E.C.D.L. vizsga letételére is készülhetek.

Tegnap voltam egy találkozón ahol körbevezettek az intézményen. Ezáltal megismerkedhettem a tankonyhával, tanfürdőszobával, meg a beszélő lifttel is ami újdonság volt számomra. Ami meg aztán végképp meglepett, hogy kitaláltak egy olyan írásmódot ami már nem olyan 6 pontos jeleken alapul hanem hasonlít azokra a jelekre amiket látó ként használunk.

Úgy érzem erről a három hónapról amit előreláthatólag ott fogok tölteni, sokat tudok majd írni.

Földrengés

Hölgyeim és uraim!

Néhány nappal ezelőtt, a 8. kerület lakossága igen nagy földmozgást észlelt. Utólagos vizsgálatok kijelentették, hogy az epicentrum a Csobánc utcában volt. Nagyjából 30-40 szikla leomlása okozhatta, ami azon diákok szivéről esett le amelyek aznap érettségiztek. Természetesen a tanáraik szivén is rajta volt a szikla. Ez okozhatta az igen nagy földrengést.

Az anyagi kárt még nem tudták felmérni, de a szakértők első vizsgálatai során kijelenthetjük, hogy a kár jelentős.

A bizonyítvány

Hát, bevégeztetett. Megkaptam a bizonyitványt arról, hogy kijártam a 12. osztályt. Mehetek érettségizni.Mindenből. Most még az sem tudja elvenni a jó kedvem, hogy kinn esik az eső. Ahogy szokták mondani mostmár nincs más hátra csak előre. Azon még gondolkodom, hogy mit de valamit mindenképp inni fogok az egészségemre. Ha mást nem akkor egy kis tejecskét.

Történt pedig

Történt pedig, hogy jó pár hete bevezettük a lakásba a kábel TV-t. Ennek a révén, hozzájuthattunk olyan adókhoz, amiket addig nem feltétlenül nézegettünk. Egyiken, szombat estén ként 3 órán át, különböző szinte már cirkuszi ruhába öltözött, nem a napon barnult emberek, ropják a táncot.

Ez eddig még korrekt, de az a legnagyobb poén, hogy a műsor vezető kislánya mondjuk két hetente elénekli édesapával az egyetlen dalt a repertoárjából. Mellyel boldog születésnapot kíván a heti ünneplőknek.

Tegnapelőtt aztán betelt a pohár, és mikor Laci betyár, meg Sláger Tibó köszönt el a népektől, eldöntötte édesanyám, hogy többet nem nézi ezt a drága jó műsort.

No, de most jön a hab a tortára. Ugyanis, másnap mentem sétálni édesapámmal a ligetbe, ahol egy mondjuk Sláger Tibó 2, kicsit falcs módon énekelte el a Hotel Mentol, a Marina és egyéb híres régi slágereket, akkor úgy döntöttünk édesapámmal, hogy inkább elhagyjuk a területet mert rettenetes volt. Jó, hogy nem jött édesanyám is. Már csak azért mert az a helyzet állt elő, hogy én is, aki tényleg jól ismeri ezeket a dalokat, csak nagyon nehezen jöttem rá, hogy mi is akar lenni, vagyis, hogy mit akar énekelni.

Kicsit olyan volt mint egy rosszabb lagzi.

Ha most azt kellene mondjam, hogy már elhunyt énekesek dalait énekelte ez a drága jó ember, akkor azt kellene még hozzá tűzzem, hogy forgolódna a sírjában ha hallotta volna.

Tényleg, rosz belegondolni, mi lett volna ha egy Szécsi Pál dalra rágyújt. Hopp, de most jut eszembe, hogy elénekelte, Hofi egyik dalát is.

Búcsúzó

Pár nappal ezelőtt megtörtént velem egy olyan dolog, amiben még nem volt részem eddigi életem során. Ez az esemény egy búcsúzó volt. Búcsúzó a 12. osztálytól.

Nem azt mondom, hogy egy olyan szép virágokkal berendezett teremben voltunk mint egy esküvőn, itt egy egyszerűen berendezett osztály volt csak. Viszont a hangulat annál ünnepélyesebb volt.

Mindenki szép ruhában jelent meg, úgy mint ahogy én még nem is láttam az osztáytársaimat. Szinte már csak a kutya nem öltözött fehérbe és feketébe. Volt ott egy tanárnő, akit én most láttam először életemben és talán utoljára is. Ő volt az aki elköszönt tőlünk és ezt egy igazán szép beszéd kíséretében tette.

Majd egy Arany János vers után meghallgathattuk egyik osztálytársam beszédét amit szinte biztos vagyok, hogy a netről másolt le. Végülis semmi baj, a jó szándék a fontos.

Ezek után készült egy olyan csoportkép, hogy azt bárki megirigyelhetné. Még az osztály kabalája is rajta van, a kabala a kutya aki úgy pózol mintha értené, hogy itt most vigyázzban kell állnia.

Ami a legjobb volt, hogy régi tanáraink is megjelentek sztárvendégként, beleértve volt osztályfőnökünket is akinek én személy szerint nagyon örültem. Olyan fura volt újra látni.

Viszont amikor már beindult a népvándorlás és az egy emberre jutó hely nem volt több mint egy négyzetméter akkor gyorsan el kellett menjek mert nem annyira szeretem az ekkora nagy tömeget.

Kaptunk szép szép szőtt ballagási szatyrot meg a hozzá járó szerencse pénz érmét illetve kis pogácsácskát egy képeslappal amin van egy szép mondat. Következő bejegyzésben azt is leírom.

Erről a nem mindennapi eseményről azt hiszem csak ennyit tudnék mondani. Remélem nem kell megismételni és mehetek tovább az élet rögös útján osztályismétlés nélkül.

A Szent István Parkban

Ha a tegnapi napomat kellene jellemezni csak annyit tudnék mondani, hogy eseménydús volt. Az kétségtelen.

Az egész már ott kezdődött, hogy bátyóval tanultam a földrajzot, kinn a szabadban. Ahogy nagymamám mondaná "nincs is annál jobb mint mikor az ember a szabadban tanul és nem a szobában.

Két tétel között elmentünk életem első szavazására.

Kire szavaztam? O.R.T.T. miatt nem mondhatom el. De nagyon király volt.

Majd második tétel megtanulása után, a kicsit mordabbra átfordult idő ellenére elmentünk egy olyan helyre ahol még életemben nem jártam, pedig nagyon szerettem volna már megnézni.

Elmentünk az Angyalok földjére. Megkerestük a Szent István parkot amiről Fenyő Miki már annyit énekelt.

Miután körbejártuk és megszemléltük az ott játszadozó gyermekek csapatát, hazafelé indultunk de olyan utcákon amik a Fenyő Miki dalaiban gyakorta szerepelnek.

Jártunk a Dráva utcán, Lehel úton, elmentünk a Béke tér mellett, stb...

Csak épp a Lehel úti villamost nem láttuk.

De akárhogyis történt, jártunk a Váci út és Lehel út között, ami sajnos már elvesztette a macskaköves voltát.

Mintha karácsony lenne

Mintha csak karácsony lenne. Nálam is elkezdődött a visszaszámlálás. Hányat kell még aludni, hogy vége legyen ennek a vizsga időszaknak? Ma kiszámoltam, és kiderült, hogy még 10-et kell aludni, és eljön a töri vizsga napja is.

Onnantól nincs más hátra csak előre. Vagy másképp fogalmazva, akkor már elénekelhetem, hogy ez lesz "az utolsó tánc, aztán mindennek vége".

Egy korszak lezárása nem mindig hoz jó kedvet az embernek, de ha sikerül az érettségi és kimegyek a Bókay iskolából véglegesen azt hiszem csak azt fogom sajnálni, hogy nem látom többet a tanáraimat akiket már úgy megszoktam.

Utána terveim szerint elmegyek mindenhova ahova eddig tanulásom miatt nem tudtam elmenni, és végre valahára nekilátok komolyan annak, hogy utánajárjak annak, hogy miként tudnám letenni a középfokút amire immár 4 éve készülök.

Az tény, hogy egyike vagyok mindig azoknak akik a legjobban tudnak angolul, persze iskolán belül. De ez a dolog már engem nagyon zavar évek óta, hogy nem tudom letenni azt a középfokút. Arra pedig , hogy mi akadályozta meg a felkészülésemet annak idején nem is szívesen emlékszem vissza.

Jaj, bocsánat, nem megyek le kesergőbe, csak ezek most eszembe jutottak tanulásom közben.

Egy gyönyörű nap

Eljött ez a gyöööönyörü szép dátum is. Április 1.

A bolondok napja. Úgy érzem ma résen kell lennem, mert vannak olyan potenciális személyek a közelemben akikből kinézném, hogy Április 1-e alkalmából kieszeljenek valami huncutságot. Ami persze csak az ő kis agyuknak humoros. Az én szempontomból eggyáltalán nem az.

De ha valamelyik olyan osztálytársam szeretne valamit csinálni ma ami nem túl humoros, és esetleg arra van itéltetve, hogy pár nap múlva irásbelizzen, akkor nekem fog eljönni az április 1-e.

No, nem fogom megszivatni, de ha nem sikerül neki, akkor picit örülni fogok majd. Pedig nem vagyok én ilyen.De ahogy szokták mondani, az emberben kell legyen egy adag huncutság, rosz indulat, meg egyebek.

Persze mindennek van egy határa.

Itt a tavasz!

A pontos idejét nem tudom a tavasz kezdetének. Mert itt most lehet akármit mondani, hogy a meteorológiai tavasz március 1-én kezdődik, de olyankor még nem feltétlenül kezdenek el csicseregni a madarak.

Azonban pár napja hallottam kintről madárcsicsergést.

Lehetne kekeckedni, hogy itt a szomszédban is van madár és akár az is lehetett, de szerintem nem az volt. Szóval, akárki akármit is mond eljött a várva várt tavasz.

Ha most ezt más mondta volna el és én gonoszkodni szeretnék vele, akkor azt mondanám, hogy "és egyre jobban közeledik az érettségi ideje, amikor egy nap alatt öt tantárgyból kell majd vizsgázni, a legjobb formádat hozni és eltűrni azt, hogy este olyan leszel mint egy kicsavart rongy".

Azonban gonoszkodni nem szeretek és csak annyit mondok, hogy "ez a harc lesz a végső".

Idézve ezzel nagyszüleimet.

Én szeretem az irodalmat

Hát, én szeretem az irodalmat meg minden, de azért már az egy kicsit sok, hogy kétszer ki kelljen látogatni hozzájuk a temetőbe olyan hidegben, amilyen ma uralkodott Pesten.

Meg is fájdult a fejem tőle. Csak a gyógyszer tudta elállítani a fájdalmat.

Nem mondom, tényleg szép hely az a temető. Az egykori irodalom zsenik, müvészek, politikusok kincstára. Vagyis a sírjaiknak a kincstára.

De ilyen téli időben rohadt kellemetlen a vándorlás a sírok között.

Azt hiszem, legközelebb betegségre hivatkozva kihagyom a vándorlást és inkább vállalom, hogy megnézem őket a neten. Az talán egy picit kellemesebb, a jó kis meleg szobából vizsgálni őket mint a közel 0 fokban vándorolni.

Pár napja a TV-ben megláttam egy műsort, amiben beszélgettek azokkal az emberekkel akik annak idején körös-körül járták Magyarországot. Hol biciklivel, hol gyalog, és mindig bemutattak egy térséget és az ott található érdekességeket.

Mikor megláttam átfutott az agyamon, hogy milyen érdekes volna érettségi után nekem is elindulni a családdal vagy barátokkal így mint ezek.

Azomban nemsokára mentünk a temetőbe, ott rohadt hideg volt és azon gondolkodtam, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ez. Egyszerűbb tv-n nézni vagy dvd-ről, mert azt hiszem meg lehet vásárolni is.

Én nem szeretem annyira a természet filmeket, hogy még ráadásul meg is vásároljam őket, de ha akadna rá lehetőségem talán megvennék belőlük néhányat. Jártam már jó sok pontján Magyarországnak, de csak autóból figyeltem meg, főleg a dolgokat.

A hortobágyon ezerszer átszáguldottunk már, de szinte semmit nem tudok róla annak ellenére, hogy ez egy jellegzetes tája Magyarországnak. Ilyen nem hiszem, hogy akad még máshol a világon.

A bolháról

Ez a bejegyzés, tulajdonképp egy pár nappal ezelőtti eseményt mond el, dolgoz fel.
De mégis, úgy gondoltam rögzítenem kell a jövő számára is, ahogy szokták mondani.
Szóval, pár nappal ezelőtt történt, hogy kicsit elgondolkodtam és eszembe ötlött, hogy mintha azt mondta volna valaki, hogy van esély arra, hogy mikor majd kicserélik ezt a behelyezett dolgot, itt a szememben még akár jól, vagyis jobban is láthatok majd.
Erre rákérdeztem és tényleg, nem emlékeztem rosszul, pedig nálam az könnyen megy, hogy elfelejtek valamit. Egy szó mint száz, akár az is megeshet, hogy miután kicserélték ezt a lencsét a szememben, picit jobban fogok látni.
Hm, erre csak azt tudom mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Én reménykedek, hogy igy lesz és még a bolha tökén a pattanást is meglátom majd.
Bocsánat a kcsit durvára sikeredett hasonlatért, de ide ez illett a legjobban.

Fejlődök, kimondottan fejlődök!

Saját magam erejéből rájöttem, persze kisebb véletlen folytán, hogy én egész jól tudnék müködni még az iwiwen is, vagy akár a blogon is. Csak egy kis türelem kellene hozzá. JAWS bácsi, olyan profi képességekkel van megáldva melyeket eddig titkolt előttem, azomban nekem igencsak jól jönnek.
Van neki egy olyan képessége, hogy anélkül, hogy végig mennék az egész oldalon kiválogatja nekem vagy a hivatkozásokat, vagy az ábrákat, esetleg a szerkesztő mezőket. Csak ámultam meg bámultam mikor megláttam. Igy már ki tudom kerülni a reklámokat a mindenféle bonyolult oldalakon.

Chicago

Immáron hatodik éve élek Budapestnek abban a kerületében amit annakidején Chicago néven emlegettek. Ki tudja miért?
Ötleteim volnának, de azokat most nem írom le mert igencsak megnyújtanák a bejegyzést.
Szóval, itt élek Chicagoban, de hála Istennek még nem volt szerencsém ahhoz, hogy szemtanúja legyek bár egy utcai verekedésnek. Ma azonban megtört a jég. Egyszercsak észrevettem az ablakból, hogy néhány iskolás gyermek komolyan verekedik, vagyis inkább egy banda vert egy kisebb társaságot..
Nem volt túl szép látvány. Az azonban megmosolyogtatott, hogy egyszercsak a nagy verekedés közepette az egyik parkoló autó közelébe mentek aminek hatására a riasztó bekapcsolt.
Naná, hogy egyikük, sem várta meg a rendőrséget és kiporszívózták magukat a parkolóból. Biztos, hogy nem volt egy különösebben komoly dolog ami miatt folyt a bunyó, de az igen rossz látvány amikor egy nagyobb csoport körbevesz egy kisebbet és verik őket.

Egy kis kitérő

Muszáj egy kis kitérőt tegyek, még mielőtt folytatnám az életem eseményeinek felsorolását és elmesélését
Kettő, azaz kettő éjszakával ezelőtt, olyan három óra körül mikor már mindenki alszik pl. a széken a kabát, a kirándulás, a villamos is aluszik de álmában csönget egy picit.
Ja és persze én is aluszom.
No, de váratlanul a szomszéd nem tudom milyen szándékkal elkezd olyan hangokat szolgáltatni az én alvásom mellé, amiből bárki azt deriválná, hogy ő képet szegez fel a falra.
Ok, én szeretem a festményeket főleg ha tudok valamit a festő múltjáról, és főleg ha értek hozzá egy picit ami ritkán történik meg.
De akkoris, kinek jut eszébe, hogy éjjeli háromkor képet szegezzen a falra? Ezzel bosszantva a szomszédot. Nem elég nekem hallgatni a madarat ami szintén ott fészkel egy kalitkában és egész nap csipog.

Jó negyedévet zártam

Ismét jó negyedévet zártam le a közelmúltban. 3,87-es átlaggal fejeztem be a vizsgáimat. Bár a történelem csak kettesre sikerült de mégis elmondhatom, hogy ez egy "jó mulatság, férfi munka volt".

Már csak egy kanyar van a célig, az érettségiig de az már itt van. Már csak egy kis isteni segitség kell és sikerülni fog.

Egy estém otthon

Ennek a bejegyzésnek a cime akár lehetne az is, hogy egy estém otthon.

Elérkezett az év legszebb napja, a karácsony. Ilyenkor a világ minden táján családok összegyülnek még akkor is ha messze vannak az otthontól és megünneplik ezt a szép napot.

Nálunk is igy volt. Szüleimmel 3 órát utaztam, de megérte mert olyan estén vettem részt ami nem volt mindennapi.

Az este úgy indult mint egy szokásos karácsonyi este. Szép zene mellett ment a beszélgetés és közben vacsoráztunk.

Azonban egyszercsak az este nagy fordulatot vett. Unokatestvérem odaült a nemrég vásárolt zongorához és előadott egyet a repertoárjából. Meg is lepődtem mert nemrég kezdte el a tanulást és már egész jól játszott a zongorán.

Egy szó mint száz, az egész úgy nézett ki mint egy "vacsoracsata" müsor. Ettem egy jó vacsorát, és hallgattam egy szép zongora produkciót. Kénytelen voltam adni a nap végén adni egy 10 pontost a házigazdának.