Sose gondoltam volna

Sose gondoltam volna, hogy ez velem is megesik majd. Három napja azon poénkodunk a családban, hogy Tibor bevonul.

No, nem olyan komoly értelemben, nem lesz belőlem katona csak be kell vonulnom egy intézménybe ahol majd három hónapot töltök el. Ez idő alatt, megtanítják majd nekem a fehérbot és egyéb vakok számára kitalált dolgok használatát.

Állítólag még a braille-t is, de ezt egy kicsit kétlem. Három évig jártam iskolába vakok közé, és nem tudtam megtanulni.

Azért majd kipróbálom hátha mégis sikerül.

Erről a helyről eszembe jutott a Hotel California című dal, mert ott van egy olyan sor, hogy kijöhetsz amikor akarsz de soha nem tudod majd elhagyni ezt a helyet.

Ebben az intézményben laknak az én előző iskolámból diákok, akik már jó hosszú ideje ott élnek és egy darabig ott is fognak lakni. Majd ha elérték a 18 éves kort vagy egy kicsit idősebbet akkor majd keresnek nekik saját lakóhelyet és akkor kiköltözhetnek. onnan.

Legalábbis az egykori vakok között töltött időszakomban úgy tudtam, hogy, azt az iskolát, mármint a bennlakásos részét akkor hagyhatják el a tanulók ha elérik a 18 évet.

Szóval számukra is olyan ez a hely mint a Hotel California..

Van egy nagyon lényeges különbség a két hely között. A dalban, a hotel a sivatagban volt, viszont itt egy gyönyörű liget mellett helyezkedik el.

biztosan minden nap lesz újabb és újabb dolog amiről be tudok számolni. Mivel állítólag netet is kapok, ezért lesz rá lehetőségem, hogy be is számoljak ezekről.

Ha jól összejön minden, akkor egy igazán jó három hónapnak nézünk elébe.

Valamint ha belegondolunk, hogy közben elkezdtem a számtek tanulást illetve a középfokú angol készülés előtt állok, már csak az angoltanárommal kell beszéljek, akkor azt is elmondhatjuk, hogy egy kimondott tartalmas három hónap lesz ez.

Ma reggel, újra

Ma reggel, újra elkezdődött a már jól megszokott korán kelés, édesanya iskolába menése, sürgés-forgás.
Bár ma még csak augusztus 25-e van, de pár nap múlva itt a tanév kezdete. A diákok többsége ennek nem szokott örülni. Egy kis százaléka viszont örül neki. Mert nem haragszik a tanáraira.
Ma még csak a tanárok mentek be a suliba, de mi lesz itt ha a diák sereg is megjelenik! Érdekes dolog én egyetlen tanév nyitásra sem emlékszem. A tanév zárások viszont annál izgibbek voltak. Többségében kinn volt tartva a szabad levegőn, és az esetek 99 százalékában eleredt az eső.

Nem az én napom

Tegnap, egy érdekes napját éltem meg életemnek. Először éreztem azt, hogy valaki teljesen hülyének néz engem.
Tudnivaló ugye, hogy 1 éve volt nekem egy műtétem. A szememet műtötték. Azóta, szerintem többek között a cseppektől is, meg lehet attól az anyagtól amit belém helyeztek, folyton olyanokat látok amiket nem kéne.
Már kisebb listát készítettem róluk. A tegnap elmentem a doktornőhöz aki mellesleg azt mondta egy évvel ezelőtt, hogy lesz egy újabb műtétem.
Elvittem hozzá egy kisebb listát, hogy elmeséljem neki ezeket a tüneteket. Közölte velem első pillanatban, hogy ez túl sok. Ennyi tünetet ő nem tud meghallgatni. A végén pedig közölte velem, hogy ő márpedig nem fog engem megműteni. Eddig szimpi volt az a nő de most már nem annyira.
Az ilyen embert én nem tartom komolynak egyáltalán. Bocsánat a kisebb kifakadásomért de a tegnap nagyon rosszul esett amit mondott nekem a doktornő.
Ja, és a végére még barátilag megveregette a vállam. Illetve az egyik kérdésemre azt felelte, hogy ő nem lát a jövőbe, nem tudja, hogy mikor múlik el majd ez az állapot, ha elmúlik egyáltalán.
Aztán délután a számítógépem is bekrepált, szóval most szerelhetem. A tegnap ahogy szokták mondani, nem az én napom volt.