Szóval, megjártam Őrséget újra.
Érdekes módonnem kavart fel. De tulajdonképpen nem is nagyon volt rá idő, hogy felkavarjon. A sok eső, 10 hölgy és rengeteg program gondoskodott róla, hogy ne igy legyen.
Három napig úgy gondoltam, hogy elszakad a cérna de aztán harmadik nap estéjén átvettem a vezetői szerepet. Kicsit elkezdtem koorinálni őket. Nem gondolná senki, hogy egy kis gitározás mennyire le tudja nyugtatni a kedves audenciát. Kriszta, az egyik volt tanárom még picit meg is hatódott azon, ahogy egyhangúan tudtunk énekelni holott volt köztünk olyan aki a másikat először látta életében.
A jó dolgokat ritkán lehet újra megismételni de nekünk sikerült. Másnap miután megtörtént az én szülinapi köszöntésem 72 éves korom alkalmából behuzódtunk a konyhába és az előző napi party-t megismételtük, és a "veleméri asszonykórus"-nak elnevezett kis csoportunkkal elénekeltük a legkülönbözőbb dalokat.
Mik voltak a programok? Múzeumok, tájházak, templomok látogatása ezerrel, kedves Gyuri bácsi sorörünk nagy örömére. Még uszodába is voltunk aminek a meglátogatása ezerszer menőbb lett volna ha nem esik az eső. De végülis igy is jó volt.
Akkor még nem is beszéltünk az esténkénti mélyen szántó beszélgetésekről ami esetenként elő-elő csalt pár könnyvseppet.
Mindezek ellenére ha arról volna szó, én szivesen megismételném. A társaság bár hangos volt de annál kedvesebb volt. A gitárt mindenképp vinném újra. Az eső meg....
Hát az csak egy peh volt.
Nagyjából igy tudnám jellemezni az elmúlt 5 nap eseményét. Az ott készült képeket amint megkapom rögvest prezentálok is majd egyet-kettőt. Valamint van egy titkos tervem. Amint a kezemben lesznek a képek készitek egy prezentációt és elküldm a táboron résztvevőknek mármint azoknak akik látnak is belőle valamit.

No, hát eljutottunk a Rendörség múzeumába is.
CSAK, egy probléma volt. Miután megnéztünk szószerint 1 vagy 2 fegyvert megjelent Petyó, a tárlatvezető és bekapcsolta magát. Akkor menekültünk meg tőle mikor elment lekapcsolni a villanyokat a többi termekben.
Egy szó mint száz. Vissza kell mennünk mégegyszer, hogy akkor már ne csak 1 termen belül nézhessük meg a kiálitási tárgyakat hanem megtekinthessük Rózsa Sándort lefogó bilincs mellett még a többi cuccot is. Előtte el kell menni a Kaiser's-be hideg kaját bevásárolni mert olyan hosszan lehet ezeket nézni. Ezt a magát Petyó vagy Péter bácsinak nevező tárlatvezető tanácsolta nekünk.
Annyit még el kell mondanom, hogy annak ellenére , hogy olyan szövege volt, hogy "itt van Petyó, ő a sztár, millióan imádják". Egy kimondottan szórakoztató egyén volt.Ritka az ilyen. Az volt a legszebb mikor közölte, hogy van itt még 2 kolléga dehát az ő tudásától messze elmaradnak.
A végén még mielőtt kitessékelt minket még mondtak édesapámmal egymásnak 1-1 viccet. Szóval, lecimbiztünk.

Vége a harmadik évnek is szerencsésen.
Túl éltem. A bizit ugyan még nem kaptam meg de ma volt az utolsó nap. Mostmár csak egy feladatom van. Túl kell élni negyedik évet és az érettségin átmenni. De ha eddig sikerült akkor a fenn maradó 1 év már csak lószar karikára vágva.

Tudnivaló ugye, hogy amikor az ember vizsgázik (vagyis vizsgaidőszakban van) akkor nem lehet vele beszélni. Sajnos én is ebbe a hibába bele estem. Kissé zakkant voltam 1,5 hétig. Na jó, nem törtem-zúztam de a babszem benne volt a fenekemben, az tény.
Ennek ellenére egész jól ment minden, sőt néha nekem kellett nyugtatni a lányokat, hogy ne szarjanak be annyira, hisz csak a fejünket szedik. Egyéb nem történik.
De ennek az egésznek a vége volt a legjobb. Mikor odamegünk a számtek vizsgára ketten, hogy lefeleljünk azt javasolja a tanár, hogy jöjjünk vissza esetleg hétfőn. No már most, mit léphet erre az ember?
1. Elfogadja
2. Nem fogadja el.
Hát,én köpni-nyelni nem tudtam. De édesanyám anyatigrisként megoldotta a helyzetet és elmagyarázta neki, hogy nem szeretnénk annyira kihúzni. Legyen szives öt perc alatt lefeleltetni ha van ideje. Ez meg is történt és 5 percen belül ki is jöttünk a teremből. Na jó kicsit később de keveset ültünk benn.

P.S. Ezt a jegyzetet asszem tanácsos volna nem megmutatni édesanyámnak két dolog miatt. Vagy azt kérdi, hogy miért tetem bele vagy az mondja, hogy a nyelvtani hibákat szedjem ki.

No, megvolt végre az "utolsó harc" is. Ötös lett. Igy elértem egy 3,5-ös átlagot. Szerintem ez nagyon menő még akkor is ha beleveszem azt, hogy matekből fel vagyok mentve.
Ez egy érdekes dolog, hogy szerintem az osztályban én vagyok az egyetlen aki számolja vizsgakor az átlagát. A másik meg, hogy van egy képzeletbeli határ a 3.-as amit mindig szeretnék elérni és dühöngök ha nem érem el. Főleg ha csak 2,8 jön ki átlagnak.

A hét végén, talán az ünnepkör alkalmából, talán egy jó vicc kedvéért de kemény kiképzést kaptam.
Mikor már azt hittem, hogy a Himalája megmászása után nem jöhet több kiképzés kiderült, hogy jöhe mégiscsak.
Másnap kilátogattunk Máriaremetére. Ez a kis falucska már a Pilishez tartozik hozzá. Van egy gyönyörü temploma, rendezett templom udvara, és nyugodt környéke.
A környéket a Hungária köruttal össze sem lehet hasonlitani. Ez csendes a Hungáriával ellentétben, és a Hungárián nem találkozik az ember annyi kedves emberrell.
Mikor innen hazaindultunk bátyónak eszébe jutott egy közeli kecskefarm amit mindenképp meg akart nekünk mutatni.
Kétségtelenül szép látvány volt.
Készült ott pár fotó is. Csak szemléltetés képpen .
Pl. arra is jók lennének ezek a képek, hogy egy Pesti, akarom mondani, egy városi iskolában be tudják mutatni, hogy hogyan lesz a kecsketej.
Az nincs a képen, de arra is jó lenne, hogy megtanitsa, hogy nem a Milka tehénből lesz a tejecske a pohárba.
Perrsze távol álljon tőlem a városi gyermekek lenézése, mert én sem olyan házban nevelkedtem ahol volt disznó, kecske, bárány vagy egyéb háziállat viszont azt tudom, hogy a nagyobb városon élő gyermekeknek igen ferde elképzelése van az állatok életéről.
Elképzeléseik néha hasonlitanak a "gólya hozza a kisbabát" történethet.