Rájöttem valamire

Rájöttem valamire. Ha csinálnának egy versenyt arról, hogy ki tud az életben apró dolgokat a legtovább húzni akkor én lennék az első. Pontosabban, bizonyos dolgok elintézését a legtovább húzni. Ezzel arra szeretnék rávilágitani, hogy van egy olyan rosz tulajdonságom, hogy esetenként hosszú hónapokig nem teszek meg egy olyan dolgot aminek az elvégzése talán 1 percbe kerülne.

Példákat nem hoznék fel mert túl hosszú lenne a lista, viszont van pár dologami más számára talán hülyeség, számomra mégis mondjuk azt, hogy fontos. Ezek a dolgok akkortól kezdtek el gyülni bennem mikor felköltöztem Budapestre.

Egyik ezek közül az, hogy végig menjek a 74-es troli teljes vonalán mert itt élek már ide és tova 6 éve és még soha nem mentem vele végig.

2006-ban elütött egy Toyota, egy átkelőnél. Ezek után jönnek a tárgyalások, hogy ki is volt a hibás. Erre a részére azomban nem térnék ki részletesen a dolognak ha nem baj.

Én már rég felépültem amikor megtudom, hogy azon a helyen ahol a baleset napján még nem állott jelzőlámpa annak ellenére, hogy ott naponta járnak vakok és a forgalom nagy, vagyis aránylag nagy immáron áll egy lámpa.

Ezt hónapokig készültem megnézni. Konkrétan egy fél évig. Nemrég sikerült.

Nem tudom mióta áll ott a lámpa, azt sem, hogy volt-e ott más baleset azóta vagy nem.

Én mégis egy picit a magaménak érzem.

Valamikor megkérdezte tőlem valaki, hogy mióta itt vagy Pesten alkottál-e maradandót? Akkor még nemleges választ kellett adjak. De mára már elmondhatom, hogy igen, alkottam, még ha ilyen módon is, de alkottam.

Végig a 74-es vonalán

Pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, hogy volt egy kisebb műtétem. Ennek következtében már alig-alig látom feltenni a blogra a bejegyzéseket DE aranyos, kedves bátyám vállalta, hogy segít nekem. Szóval azt hiszem hölgyeim és uraim egy harsány tapsot érdemel bátyó!!!!!

Mindezek után ha megengedik folytatom a jegyzetelést. Az utóbbi időben nem tudtam feljönni a blogba jegyzetelni pedig sok minden történt velem. Ha megengedik most pár sorban prezentálom. Történt pedig, hogy néhány héttel ezelőtt egy napon, mikor éppen indultam a fogorvoshoz megnyúzatni magam, megjött a papír, hogy fel vagyok mentve véglegesen a matek érettségi alól. Talán ez is okozta, hogy a pár nap múlva elkezdődő vizsgahéten majdnem négyes átlagot hoztam össze.

A történelem eredményem pont olyan lett ahogy vártam. Éppen kunkorodott. De bevallom én megvoltam magammal elégedve még így is. A magyar tanárnő picit túlértékelt engem úgy érzem. Mivel még csak régen tanít engem nem tudja, hogy nem vagyok én annyira menő az Esti kérdésekből. Utólag megbeszéltem vele, hogy legközelebb max. kettest adhat.

Vizsga után rámköszönt egy aranyos, kedves nem tudom minek nevezzem dolog. Tulajdonképp semmi bajom csak rohadt gyenge vagyok. Az lesz a legjobb ha kényszerpihinek nevezzük.

De most jut eszembe, hogy majdnem kimaradt a legfontosabb dolog. 6 év után megtörtént a csoda. Végig mentem a 74-es troli vonalán. Ez így első hallásra hülyeségnek hangzik, de erre a produkcióra 6 éve készülök.