Ma csináltam egy nagy tesztet.
Kipróbáltam a metrón mennyire udvariasak a pesti emberek.
Beléptem a fehérbottal a metróba fehérbotostúl. Kicsit sokan voltak, de igy volt nagyobb a muri.
Egy csak egy nő volt az aki arrébb húzodott, hogy üljek le.
Tudom, kicsit gonosz jáék de kiváncsi voltam rettenetesen arra, hogy mit lépnek erre a húzásomra.

Ja, és amit majdnem elfelejtettem.
A vizsgahetem primán kezdödött. 1 ötös, 3 néyes. Ennek átlaga 4,25. Remélem ennek a közelében marad a végére is.

No jó,
Picit megnyugodtam. Kicsit jobban álok vizsgafelkészülés szempontjából.
Szóval, nem hagyom abba a történetek mesélését.
Épp a minap kb. 1,5 órával a feljegyzés előtt, történt velem, hogy annak ellenére, hogy Budapest közepén, mikor nem volt velem a fehérbot, csak édesanyám. Egy autós az átkelőnél elkezdett velem udvariaskodni. Ezt a fajta "ki megy el hamarabb" játékot meg nem szeretem játszani, bevallom, függetlenül attól, hogy vak vagy nem.
Egyébként úgy tünik, hogy a fejérbot, néhány nap múlva (bár még nem tudom mikor) egyre nagyobb szerepet fog kapni az életemben. Úgy néz ki ketten fogjuk megjárni nap mint nap a suli és a ház közötti utat.
Ennek nem csak én, hanem a barátnőm is örül. Sőt, a Gyula meg az Ottó, a Toth Ottó.

No de, félre most minden hülyeséggel ami fájditja az ember fejét.
Inkább feltennék egy kérdést.
Ki mit szólna ahhoz, ha az épületbe bejövetelkor, az ajtóban összetalálkozik egy kisgyerekes családdal akik hamarabb engedik be, minthogy ők tovább mennének?
Mert velem ilyen esett meg valamelyik nap. Jövök hazafelé szépen nyugoodtan, komótosan mint valami öregember, erre mikor az ajtóhoz érek összefutok egy családdal akiknél volt egy kisgyerek kiskocsibn.
És még mielőtt bármit szóltam volna, beengedtek engem.
Ez aranyos, de néha elképedek rajta mert én nem várok el ilyeneket soha senkitől. Nem vagyok én olyan ember aki kiköveteli magának a tiszteletet.

"Kedves naplóm", kedves esetleges olvasók,

Most készülök éppen megváltani a világot. Vizsgáznom kell még vagy 7 tantárgyból. De igérem addigis gyüjtöm a storykat mert segitőkész emberek mindigis lesznek, még most is.
Addigis napló is meg minden olvasó vigyázzon magára.

Azt hiszem ezt még nem mondtam.
Balesetemkor velem volt egy vak leányzó. Neki nem lett semmi baja, csak lelkileg viselte meg az eset picit. És ami a legjobb az egészben.
Baleset után 4 hónappal kaptam egy e-mailt a leányzótól amiben megkérdezte tőlem, hogy amint visszakerülök Pestre nem próbálhatnánk meg a járást mi ketten?
Az ismerőseimnek sem kellett több.
Utána folyton ezzel bosszantottak, hogy igy kell barátnőt szerezni.
Valóban ez jó módszer barátnő szerzésre viszon túlzottan kockázatos. Senki ki ne próbálja. 20 méteres repülést nem bir ki az ember mindig.

Valamikor, az iskolában egy vers elemzéskor elmondtuk, hogy a vers zakalatott hangvételü. Ez onnan is látszik, hogy a sorok hol rövidek hol pedig hosszuak. Én is most egy kis drukkos időszakomban vagyok. Vizsgáim vannak, és mindannak ellenére, hogy egész jól indul én a vgéi drukkolni fogok.
A soraimon azért próbálok uralkodni. Megpróbálom minél szebre rendezni őket.

Csak példa az emberek különös viselkedésére.
A troley megáll amint meglát az átkelőnél. Vagy, z utcasarkon egyik ember olyan arckifejezéssel ügyel arra, hogy normálisan kanyarodjak be, mintha azt akarná mondani, hogy "bocsánat, hogy élek"
De úgy érzem, az sem rosz példa, hogy az autóból, az autóvezető nő, integet nekem, hogy köszöni szépen, hogy elengedtem.
Ja, és ha villamosra felkerülök egy vak barátommal rögtön lesz 2 hely az amúgy tömött villamoson.

Mindenek előtt szeretném elmesélni hogyan is kereszteződött a fehérbot és az én utam.
Kb. 1,5 évvel ezelőtt elcsapott egy Toyota. Néhány hónappal felépülésem után (mer felépütem sok sok ember örömére) megleptem magam egy fehérbottal és erősen biztam bene, hogy többé nem történik velem ilyesmi.
Azt mondják a látó embereket rosszul érinti a fehérbot vagy egyéb vaoknak kitalált eszköz használata. Én magamon pont az ellenkezőjét vettem észre. Egy picit sem vagyok feszéjezetteb a fehérbottól. Sőt.
Néha kimondottan mulattat 1-1 ember viselkedése velem szemben, a fehérbot láttán. Megkapok néha olyan tiszteletet amit igazán, nem igényelnék. Normálisan el sem várnám

A nevem Ármos Tibor
Nagynehezen megszületett az én blogom is. Főszereplői legyenek MZ/X (alias Béla), a fehérbot, és én. Szeretném elmesélni milyen esményekt élek én át MZ/X-el., Bélával nap mint nap, Budapesten.