Átéltem első kántálását. 25 kerek évet kellett megérjek ehhez.
No, nem kell félre érteni, nem nekem kántáltak és nem is én kellett kántáljak. Csak a szomnszédnak kántált egy kisebb osztály egy zárt, körfolyosós házban.

Kitört a nyár.
Ma voltam kinn a ligetben, mindenki ott volt aki számitott. Az apukák, anyukák, gyerekek , a fürcsiző kutya, stb.., stb...
Tényleg nagyon kellemes vasárnapi hangulat volt ott. Mindenkin látszott, hogy most kijött picit és nem érdekli a munka, meg, hogy valaki meglátja mint épp fürdő ruhában sétál a gyerekkel.
VIszont egy elég komikus ember is ott a nagy tömegben. A tavon ahol lehetett csónakázni volt egy ember aki egyedül ült egy csónakban és mint aki versenyzik úgy csapkodt a vizet. Néha még a ludak lelki vlágát sem kimélte.
Szóval ez az ember úgy nézett ki mint aki versenyzik magával, hogy ki ér oda hamarabb a valahova. ő vagy ő? Később még néhány fehérbotos "kollégával" is találoztam. De nem ismertem őket.

Megkérdeztem embereket arról, hogy mivel lehetne ezt a "kedves naplómat" szebbé-jobbá tenni.
A vélemények több sok rétüek voltak. Volt aki annyival is kieggyezett volna ha pornó képeket is csempészek bele (persze csakis mellé irva, hogy CSAK 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK)
De volt aki kicsit értelmesebben, azt javasolta, hogy próbáljak kicsit kevesebbet irni Béláról és foglakozzak többet más, számomra fontos dolgokkal is. Valamint próbáljak 1-2 szép képet is becsempészni.
Nos, én a második, véleményre adnék inkább. Igérem a jövőben kicsit több kép lesz itt benn. Ennél biztosan több mert most a képek száma nulla. Már tudom is, hogy hol fogom elsütni ezeket a fotókat. Kell mennem Erdélybe pár napra, aztán hivatalos vagyok egy túrára az Örségbe, Magyarország nyugat-keleti részére az osztrák határ mellé.

Jut eszembe, egyébként nekem is tervben van, hogy beszerezzek én is labradort, egy vakvezető kutyust. Ő nem lesz "magyarország első leéretsegizett kutyája" de azért ha összejön én szeretetni fogom. Ez egyébként nagyon furi, hogy egy kutya és egy fehérre festett bot mekkora biztonsságot tud adni az embernek.

Van az osztályunknak egy kabalája. Egyy vakvezető kutya, Dóri. Gazdája gyakran ad nekünk kis leckéket arról, hogy mit szabad tenni és mit nem szabad csinálni a kutyával.
Néhány nappal ezelőtt, mikor arról tarott kiselőadás, hogy miért kell Dóri kuyának szájkosár ha úgyis olyan nyguis, eszembe is jutott egy régi történetem.
Mentem az utcán, a barátnőmmel akinél fehérbot. Nem tudom ennek a hatására-e de a követkető történt velem. Jött egy ember és amint átkelőhöz értünk a nélkül, hogy kértem volna átvitt engem is. Még az a szerencse, hogy arra kellett mennem amerre ő vitt.

Egyébként Dóri kutyán azért van szájkosár, hogy az emberek ne tudjanak a szájába tenni akármilyen kaját, pusztán szeretetből. Az egy dolog, hogy Dóri be van tanitva, hogy kaját csak gazditól fogadjon el, de ő is csak kutya akinek beindul a nyálelválasztása ha kaját nyomnak az otta elé.

A fehérbot mindamdamellett, hogy varűzslatos reakciókra készteti az embereket, néha tud igen komikus jeleneteket is okozni. Egy nappal ezelőt, mikor leültem pihizni egy padra sétálás közben a barűtnőmmel. Odajött egy fószer és közölte velünk, hogy:
a) ő ivott, ez látszott is rajta
b) ő adna nekünk 200 Ft-ot de nem tud adni, majd megigérte, hogy holnap, mármint ma ad.
A pénz mindig jól jön de most nem vágyom annyira rá.

A vak 'kollegák' azt mondják, nem kell annyira elájulni attól, hogy valaki átadja a helyet vagy megkérdi, hogy segithet-e. Mert ritka az ilyen. Valóban 10 emberből a 11-ik kérdezi meg.
De tegnap találoztam két ilyen tizeneggyedik tipusu emberrel is az utcán.
Épp csak TAXI-t vártam a járda szélén, a fehérbotot szigorúan kinyirva, hogy fedezzen fel a taxis. De hirtelen odajön egy ember majd egy másik öt perc múlva, hogy segithet-e? Persze, nemleges választ kellett adjak, de igazán jól esett főleg mert aznap volt a névnapom.

Van amikor az ember csak megy az autóval megy és élvezi a tájat, van amikor Béla nem kap munkát. Bizony, mostanában nem olyan sokat mászkálok Bélával. Nem tudom az emberkreakcióit figyelni.
Viszont úgy néz ki, hogy Május 1-én hazamegyek Nagykárolyba szétnézni. Mekkorára nőtt a kutyusunk, mekkora lett a szomszéd kislány, milyen virágok nyilnak otthon?
Valamitn arra is kiváncsi vagyok ki mit szól majd kedvenc fehérbotomhoz, Bélához. Attól tartok kicsit meglepő lesz első látványra, mert otthon nem sok ember használ hála Istennek fehérbotot, de szerintem 2 perc alatt hozzászoknak majd.
Addigis inne Pestről adok hireket, Béla és az én életemről.

Persze a világ nem volna kerek, ha nem léteznének ellenpéldák.

Mindamellet, johy van amikor átvisznek az úton anékül, hogy kérnéd, megesik, hogy tiz emberből csak a tizeneggyedik visz át vagy rosz irányba irányit.
Persze én, még valahogy feltalálom magam, pár forint ellenében ttaxival hazajutok bárhonna, (ilyenkor büskék rám a tanáraim, hogy hogyan feltalálom magam)
de vak társaim többsége igencsak bajban van mikor valki rosz irányba irányitja.

Erről, az átkelésről jut eszembe, egy régi régi vicc.
- Miért kellett 40 diák ahhoz, hogy átmenjen az öreg néni az átkelőn?
- Mert semmi képpen nem akart átmenni.


Javaslat: Mielőtt átvinnénk egy vakot az árkelőn kérdezzük meg, hogy segithetünk-e? Van aki nem feltétlen igényli.

Most, hogy túl vagyok a vizsgáimon, tudok egy kicsit jobban másra is pl. blog irásra figyelni.
A tanárok adtak egy közepes átlagú jegysorozatot, én pedig ezzel nagyon megelégedve hagytam el az sikolát.
A következő napjaim kissé eseménytelenek voltak, de ma....
Mikor jöttem hazafelé, kereszteztem a Dembinszki utcát, épp az átjárónál álltam.Jött a troli, és nagy meglepetésemre megállt előttem, majd miután átmentem tovább folytatatta utját.
Igazán varázslatos dolog a fehérbot, csakis az ő jelenététtől vannak ezek a dolgok.
Ja, és mégmielőtt elfelejteném. Ma vétettem egy Braille ABC-t, megpróbálom megfejteni a titkát.
Mondjuk a süketek jelbeszéde is érdekelne, de ez még egy távolabbi tervem. Nem ismerk senkit aki megtanithatna rá, de amint lesz rá lehetőségem megtanulom.