A közelmúltban kissé váratlan eseménynek voltam főszereplője. Őszintén mondom, nem tudom miért, de egyik reggel azt vettem észre, hogy a maradék látó szememről levállt a retina.

A gyanúm sajnos beigazolódott. Tényleg levállt. Ergó, bekellett vonulni a Mária utcai szemklinikára. Nem volt egy nagy terror esemény, de nem volt annyira jó sem.

Gondoljuk csak végig. Ott voltak azok a kedves doki nénik, meg nem éreztem semmit az egész mütétből. De ott van még az a dolog is, hogy volt mondjuk 40 fekvőhely, erre voltunk 20-an kb.Ezeknek a nagy része Imi nénik és Imi bácsikból állt. Egytől-egyig a nagyszüleim lehettek volna.Egy érdekes emberi jelenséget figyeltem meg ezalatt a 3 nap alatt amig ott voltam, rengeteg multi kedves nővérrel ismerkedtem meg. Csakhogy az már nem volt annyira frankó mikor 20 nővérből 20 naponta elmondta, hogy milyen kedves, aranyos fiú vagyok. Egy-két alkalommal még elment volna de így már nem.

Szóval ,,ezen is túl vagyok". Elkönyvelhetem, hogy megvolt az első olyan esemény az életemben amikor közel voltam a megvakuláshoz. De a hős magyar orvostudomány helyrerakott. Mondjuk még kell cseppentenem szemcseppet ami homályositja a látásomatde sebaj. Az a lényeg, hogy élek, és, hogy elméletileg hétfőn mehetek boldogitani az iskolámat újra.

Ha stilszerü akrnék enni akkor azt mondanám, hogy:
"itt van az ősz, itt van újra..."
Újra megkezdődöt a tanév, a nagybetüs life.
Na jó, az tény, hogy esetnként kigyül a luka az embernek a hőségtől, de akkor is Szeptember van. Ma volt az első iskolai napom. Szerencére akora megrázkódtatás nem ért mint mikor harmad év elején megduplázódott az osztálylétszám, és beköltözött hpzzánk még jónéhűny harsány gyermek.
Ma csak ketten költöztek be hozzánk de hamar be fognak olvadni.
A tanárok közt kisebb cserét hajtottak végre. Néhány tanárom elment, és jöttek ujjak is. Még az a szerencse, hogy az osztályfőnök maradt a régi. Nem volna egy menő dolog ha most Áprilisig egy harmadik tanárnénit kellene kibirni. No persze ez erős túlzás, mert se Piroskával se Zsuzsával nekem iddig semm bajom nem volt a matek egyeseken kivül

Ismét gyönyörüséges napra ébredtünk. A diákok számára különösen örvendetes. Eljött ugyanis Szeptember 1.-e. Ergo, vége van a nyárnak, hüvös szelek járnak.
Én is diák vagyok, de nekem semmi bajom nincs a sulival. Legalább beindul az élet, és már csak pár hónapot kell aludni az érettségiig.
Volt ennek a napnak még más érdekes pontja is. Beszereztünk egy magyarországról szóló domború térképet. Zsuzsa végre elküldte, hogy mikor kell bemenni először. Szóval egyelőe minden happy.
Erről a jeles napról eszembe jutott egy idézet a "Hid a Kwei folyón" cimü filmből. Ott hangzott el, hogy "tegyen boldoggá a munka". Hát most én is ezt üzenném a kisdiákoknak aikk még nem tudják mit kezdjenek ezzel a helyzettel, hogy be kell ülniük a padba. Valaint Rákosi elvtrs hires mondtatát, hogy "Kitartás elvtársak"