2009. július 26., vasárnap

Volna itt még pár menő kép olyan eseményekről amiket nem mindennap él át az ember.
Éneklés a szekéren egy 30 fős kiscsapattal, a közel 40 fokos melegben, és miközben az autók sorra elhagyják a szekeret. Éneklés alatt a sejde- rutyutyu dalok tömkelegét érteni.
Sőt asszem tüzoltőságon sem jár gyakran az ember. Nekem volt szerencsém. Sőt, a bátyám sztárfotót is készitett rólam.
Rámadott egy sisakot.
Hát úgy néztem benne ki mint Schumacher mielőtt a futamra megy.
Fain volt de nem vállalnám azt, hogy 10 perc alatt készenlétbe legyek a nap bármely pontján.
Ami még meglepő volt a számomra, hogy milyen barátságosan viselkedtek velünk. Megmutattak mindent. Sőt még egy körre is elvittek bennünket.
No, hát asszem ilyen tényleg nem történik meg az emberrel. Általában csak a TV-ben hallunk róluk és már előre izgulunk, hogy megoldják vagy nem a tüzoltást. Bizony-bizony remek emberek ők annak ellenére, hogy mi egy kicsit mumuoknak gondoljuk őket.

A közelmúltban emlitettem, hogy megyek Őrségbe egy 5 napos orgiára. Valóban voltam is. Azomban kis idő múlva alkalmam adódott lelátogatni Szegedre egy úgynevezett "vaktáborba".
Amikor meghallottam azt, hogy áhitatok is lesznek egy picit megijedtem bevallom. De végülis minden nagyon frankón ment. Olyannyira, hogy megérkezés utántól számitva 1 perc után már szereztem új barátokat. Bekeveredtünk bátyámmal egy ebédbe aztán jött az "egyél-vegyél, egyél-vegyél".
A társaságra egy rosz szavam se lehet mert amig ott voltunk úgy vigyáztak rám és a többi vak emberre mintha csak valami kisgyermekek lettünk volna. Aztán a legjobb poén volt az amikor kideritettem a felvigyázóinknak a korát az iwiwen. Többségük sok-sok évvel fiatalabb volt nálam. Ettől még nem fogom azt mondani nekik, hogy csókolomot köszönjenek nekem mert azt nagyon utálom. Engem csak tegezzenek.
A programok nagyon jók voltak. Kiránduláok, beszélgetések, éneklések tömkelege volt ebben az 1 hetes programban. Asszem ennnél több nem is kell.
Pár programra részletesebben is kitérnék.
Meglátogattuk a körképet, az ott található panoptikumot, falu múzeumot. Itt meghallgathattuk a térség múltjáról szóló érdekeségeket egy nagyon kedves tárlat vezetőtől.
A táborhehen imádkoztunk, beszélgettünk és zenéltünk rengeteget. Nekem is volt alkalmam gitározni (vesztemre) mert onnantól Megaszárnak lettem kievezve és a hölgyek körében kialakult egy nagy körkérdés, miszerint.
Miért van nekem trabi felrajzolva a pólómra miközben nekem egy limó járna? Ezt muszáj volt hamar megválaszolni. Annyival sikerült megoldanm a dolgot, hogy "titkolom a sztárságomat".
Azt hittem ezzel le is zártam a témárt de tévedtem mert ez a kérdés egész héten fennállt. jja, és, hogy miért csere-berélem én naponta a pólómat? Hol kisvakond hol meg trabi volt rajtam.
A vége volt a legszebb, no nem azért mert elmentünk hanem azért mert minden hölgy puszit adott nekem. Még azok is akikkel nem beszélgetem olyan sokat.
Szokták kérdezni a viccekben, hogy mi az abszolút ez meg az?
No, hát én megtapasztaltam mi az abszolút peh. Az abszoélút peh az amikor Skypon 1 kerek napig küldenek át neked egy videót és mikor már majdnem kész van az átvitel egy véletlen folytán megszakad a vonal.
No, de ahogy a nót is mondja "nem vagyok idegges, fő a nyugalom". Én is nyugodt maradtam, és röpitettem át a gépet a szomszéd madárhoz és ez a kis történet leirás még visszafogott volt.