2009. május 31., vasárnap


Tegnap NAGY családi kirándulást rendeztünk. Mivel itt volt egy kis szabi + az én vizsgáim vége amelynek idejje alatt valamint az azt megelőző hetekben bent poshadtam elmentünk felfedezn a várost, és azokat a helyeket ahová a következő 20 évben tuti nem fogok elmenni. Legalábis önszántamból nem.
Elmentünk a Normafához majd a János-hegyi kilátóhoz. Az innen látható városkép itt látszik balra a szövegtől.
Miért nem fogok odavágyni? Nos, mert kurva magasan van. Utólag utána néztem és a magassága a 470 méter magasságokat veri keményen. Mikor már lefelé jöttünk egyszercsak azt vettem észre, hogy átmentem Elvisbe. Remegett a lábam. Volt még betervezve egy másik utazás is, hamár autóval voltunk úgy gondoltuk megejtük azt is. Elautókáztunk a Vekerle telepre, a város másik végére. Szószerint a végére mert ott már csak a városból kifelé lehet menni. Szomszédja a Határút.
No, de miről is hires ez a telep? Csak azért mert itt forgatják vagyis szokták volt forgatni a megannyi ember által kedvelt "Barátok közt "c. szapanoperát
Olyan vitákba nem megyek bele, hogy milyen film ez, tény, hogy én hülyét kapok tőle és inkább nem is nézem. Pontosabban egy dolgot szeretek benne. Amikor a stáblistát mutatják a végén.

2009. május 29., péntek

Nagymamámnak van egy kis dalrészlete amit szokott néha emlegetni nekem. Valahogy úgy szóll, hogy "ez a harc lesz a végső". Nekem is már csak 1 van hátra. Ha sikerül ötösre letenni akkor meglesz a 3,5-ös vizsgaheti átlag. Az évvégit majd csak 2 hét múlva kapjuk meg.
Majdnem bementem a kocsmába utána leinni magam, de aztán mégis meggondoltam magam. Nem illik hozzám.
Arról már nem is beszélve, hog már azt is angolul "drink bar"-nak hivjá. Bolondul itt már mindenki. Az ajtóra Pesten felirják hogy "OPEN". A könyvelési igazgatót account managernek hivják. Ki is mondta, hogy egyszer majd kihal a magyar nyelv. Úgy tünik igaza lesz. Lassan de biztosan e felé haladunk.
Persze AranY, Ady meg a többiek tesznek róla, hogy ne igy legyen. Dehát igy.

2009. május 28., csütörtök

Igy vizsgaidőben, mikor az ember agya majd szét megy az idegeskedéstől jól jön egy-egy meglepő és mulatságos történés.

Valamelyik nap, távozáskor belefutok egy kisebbb női hadseregbe. Minthacsak rám vártak volna. Amint elmegyek mellettük eggyenként mindegyik rámköszön, hogy „Szia, Tibi^!” Már-már azon a határon voltunk, hogy ha kalapjuk van azt is megemelik nekem, előttem.

A másik meg, ma bemegyek édesanyámmal a közeli zöldséges vagyis inkább mindenes boltba. Senkit nem ismerek, mert életemben nem jártam még ott.De a leg váratlanabb pillanatban odaszól nekem a kasszánál álló fiatalember, hogy „egy kalappal”.

Muszáj voltam megkérdezni tőle honnan tudja, hogy sok sikert kell kivánni nekem. Erre ő odavágja, hogy látásból ismer engem. Na , mondom, már itt a 8. kerben is ismert személy lettem.

2009. május 24., vasárnap

A tegnap olyat tettem ami nem volt túl szép viszont igen jól esett.
Van ugye nekem a két Marcsi ismerősöm. Minthacsak összebeszéltek volna. Lecseszett mindkettő különböző okokból.
Baráth Marcsi cmén kaptam múltkor egy meghivást, hogy vegyem fel cimbinek MSN-re. Ő állitja, hogy nem ő volt aki küldte. Megkérdeztem, hogy kideritette-e már, hogy ki volt az? Erre meggyanusit, hogy nem-e én voltam az. Muszáj voltam picit rápiritani, hogy vegyen vissza.
Huszár Marcsi pedig utálja az iskol azért mert mindig a vakok miatt van a sok huza-vona. Ez a Battyányiban nem létezett. Miután eggyeztetek időpontot a tanárokkal azt mondja nekem, hogy "csak magamra gondolok". Hát majdnem leestem a székről, hogy 2 nap alatt a második ilyen alaptala vádat kapom. Nem birtam ki. Rá is piritottam picit.
Ami örömmel töltött el, hogy ennek legalább volt haszna mert Huszár Marcsi bocsánatot kért. Mert akármilyen vadarc, búra ide vagy oda. Ő is emberből van, és roppantúl érzékeny lány.

2009. május 18., hétfő

Pesti szóval élve mostanság picit "magam alatt voltam". Nem annyira látszott rajtam, legalábbis remélem. De az a lényeg, hogy kezdek mostmár kifelé ivelni belőle. Fő segitségemre van benne, Fenyő Miki dal kollekciója.
Nincs különösebb oka, csak úgy roszabb volt a hangulatom.
No, de ahogy szokták mondani az élet a legjobb rendező. Most, hogy kifelé jövök a depiből melyne következtében majdnem öngyi lette megyek befelé egy vizsgahétbe és csak félig érzem biztonságban magam. Mert hacsak a kémiára vagy a törire gondolok egyből az eltaknyolás jut eszembe. Bűr, mr történtek csodák velem. Mikor elhasalásra számitottam ötöst kaptam. Ami meg a legjobb, hogy még én nuyugtatom az osztálytársamat, Marcsithogy nem kell "beszarni ha kinn is van hely".

2009. május 16., szombat

Hát, az embernek megáll az esze.

Néhány hete kapok egy mailt Marcsitól, hogy vegyem fel cimbinek az MSN-re. Vissza is jeleztem neki. De aztán azóta se jelentkezik. Ma már muszáj voltam neki irni. Kaptam is választ. Asszongya nekem, hogy márpedig ő nem tudja ki küldte de az biztos, hogy ő nem. Na már most kérdem én. Erre mit lépjek? Vagy ő hazudik vagy valakit meg kell tépni.

Mit mondjak. Ez eggyáltalán nem használt a jelenlegi lelki állapotomnak. Tegnap hallottam a neten egy dalt amiről eszembe jutott meg aztán a vizsgáim is itt vannak nem sokára. Szóval ahogy itt Pesten mondják „olyan depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek”.

2009. május 15., péntek

Ma, jegyze ateltem 88 percnyi bioszt, csak a kiválasztásról.
Donna, Madonna!!!!
Ha jövőre az idegrendszert meg a baba születését is ilyen részletességgel fogjuk venni az nem lesz semmi. Mert a föcinek még utána tudok nézni meg felfogom, már amikor nem a GDP-ről beszélünk. Na mindegy, ha harc hát legyen harc, az érettségiért mindent. Felvesszük a harcot bármeyik erős Jánosal.
A "Három ember egy csónakban" c. könyvben van ugye az a jelenet, hogy a főszereplő elolvas egy betegségekről szóló könyvet és az összes betegséget felfedezi magán. Mikor elmegy a dokihoz panaszkodni, a doki azt mondja neki, hogy egyen meg egy sztéket és ne olvasson többé ilyesmiket.
No, hát én is valami ilyesmibe estem ma bele. A reggel a biosz jegyzetelés közben hallottam az ujj lenyomatokról, erről eszembe jut, hogy tuti van ilyen oldal a neten. Egy egész napig kerestem ilyesmit a neten de szarik rám a net.Estére feladtam és megharagudtam rá.Inkább áttértem ide blogot irni. Azt tudom, hogy van.
Ahogy szokták mondani ezt a csatár megnyerte de nem nyerte meg az egész háborút. Valamit úgyis kitalálok. De tulajdonképpen miért is foglalkozom én ilyenekkel mikor 10 nap múlva kezdik majd szorongatni a kis mogyoróimat?
Erről jut eszembe egy hidrobbantó hir. Megkaptam a papirt. Javasolják, hogy ne tehessem le a matek érettségit. Már csak a suli kell megkapja és megszabadultam ettől. Nem fog hiányozni. De a matek órákra azért bemegyek majd. Tübb okból is. Egyrészt mert úgysem birok itthon ülni, másrészt kimaradhatok valamilyen fontos infóból.Harmadrész nincs

2009. május 14., csütörtök

Mostanság gyakran volt olyan érzésem, hogy bizony-bizony, a tizedére csökkent az ismerőseim száma, és ez igen rosz érzás volt.
Azomban. A tegnap voltam benn a volt sulimban és rájöttem, hogy korántsem felejtették el Tibi bácsit. Sem az angol tanárnő, sem a drága osztályfőnöknő, sem a kedvenc takaritónő. És ha belegondolok, hogy taláálkozni fogok két ari régi tanárnőmmel, pár hét múlva. Meghivást kaptam ugyanis egy táborba, az Őrségbe (bár asszem ezt már meséltem).
Azóta azomban javult a helyzet. Megkaptam a programot és úgy néz ki, hogy nem én és a sofőr leszünk férfiak a sok csajjal szemben. Lesz még egy srác. Ha minden összejön még a gitár is eljön velem, ami több okból is jó.
Egyrészt tudok védekezni ha rámtörtnek a csajok. Másrészt meg leszmivel szórakoztatni magam meg a hölgyeket eg egész kerek hérig.

2009. május 6., szerda

Édesanyám elment az osztályával meg egy másik csoporttal egy több napos kirándulásra. Útjuk során ellátogattak Hollókőre is. Ott voltam én 3 évvel ezelőtt. Sok jó, bár néhány rosz élmény is fúz ahhoz a kiránduláshoz.

A részletekbe nem mennék bele mert a sok jó dolog mellett történt ott pár olyan dolog is amire nem szivesen emlékszem vissza.

Mondjuk egy kirándulás alkalmával gyakran megesik egy-egy olyan dolog az emberrel ami örök emlék marad a számára. Esetenként jó, de néha rosz is.

Meghivást kaptam egy olyan kirándulásra ahol ugyanaz a banda lesz aki Hollókőn kirándult velem, a helyszin pedig az az Őrség lesz ahol Marcsi, volt barátnőmmel egykor kirándultam. Hogy ebből mi lesz?

Ma realizálódott bennem az a szomorú tény, hogy a drágalátos iskolám 24-e hetére tervezi megszervezni a vizsgákat. Ez nem túl frankó. Addig van még kb. 2 vagy max 3 hét, és bizony nem minden tantárgyból mondanám azt, hogy tudom az anyagot maximális ötösre.

Gondoltban már elküldtem mindenhová a Bókayt, de hát nincs mit tenni. Megaztán ha másik oldalról nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy hamarabb túl leszek rajta. Hamarabb meglesz matekból az egyes. Mert vizsgázni kell, az csúnya (hogy ne mondjam durvábban) intézmény még nem adta ki a papiromat. Pedig adhatná, mert ez az anyag olyan messze áll tőlem mint tehén segge az aszfalttól. Ráadásul egy centit nem tanultam. És a vakok mit alakitanak? Hát arra kiváncsi leszek de igazán, hacsak nem kegyelmez meg a tanár és nem mondatja fel velünk a szorzótáblát ehelyett az ökörség helyett.

Tegnap édesapám érdekes ötettel állt elő.
Atr mondja nekem, hogy töltsem le a Google Earth programot, mert szeretné megnézni egyik kollégája ismerősének a lakhelyét ami túl az óceánon, az US.A.-ban van. Le is töltöttem.
De ha már ott voltam úgy gondoltam, hogy madártávlatból megszemlélem Nagykárolyt, szülőfüldemet. Meg is találtam, szépen látszottak a házak meg minden ami belefér.
Másnap jött az, hogy előkeritem a Dembinszkit aztán az én egykori sulimat a liget mellett. Bár beletellett egy pici munkába de sikerült megtalálni mindkettőt. Erről jut eszembe. Elő kell keriteni a jelenlegi sulit is.
Azt szokták mondani, hogy milyen fejlett manapság a technika. Valóban az. Pár évvel ezelőtt még vigan megvoltunk net meg blog meg egyebek nélkül. Most meg...

2009. május 5., kedd

Egy év múlva nekem is szorul a hurok a nyakam körül. Le kell majd érettségizni. Az idei véguősöknek ma szorult a hurok matekből. Ma volt a matek érettségi.
Délután, mikor már lehet tudni, hogy mik lettek a tételek, kisebb demonstrációt kaptunk az idei példasorból.
Borzasztó! A feladatok esetenként megeggyeztek a 2x2 kiszámitásával.
Eszembe is jutott volt osztályfőnököm nyilatkozata miszerint a mai emberek egyre butulnak. Ennyire igaza volna?
Ennyire kezdünk butulni, hogy már az is érettsigi kérdésnek számit, hogy mondjuk:
Egy bizonyos pénzösszeget kiosztanak 5 embernek. Mindenki ugyanannyit kap. Tudjuk, hogy az 1. ember kap 13500 Ft-ot kap. Mennyi a teljes összeg?

2009. május 3., vasárnap

Én nem tartom magam túl kritikus embernek, de az a fejetlenség ami ebben az iskolában végbemegy az már olyan, hogy minősiteni se tudom.
A vizsgák, csak úgy folyhatnak le, hogy előtte a tanárok eggyeztetnek egy minél fejetlenebb időpontot, és ha kész akkor jön az a fázis, hogy eggyeztetünk a vakokkal is időpontot vizsgaügyben. De ha valamelyik rosszul viselkedik akkor eldöntik a tanárok eldöntik, hogy valamelyikük elfelejt elmenni, csak úgy viccből.
Legujabb poén az, hogy berendeltek minket tanulni arra a két napra is amikor folynak az érettségik az iskola valamelyik szintjén. Na már most ez nem tudom, hogy fog lezajlani. Régen volt egy tanároom. Ő neki az volt a meglátása, hogy szervezni, azt nagyon tud. Hát asszem ez az iskola is azt tartja magáról. Csak az a baj, hogy álomvilágban ringatja magát.

2009. május 1., péntek


Hát igen, újra itt a Május 1, a várva várt munkaszüneti nap, amit ráadásul alapból megad az állam.
Ilyenkor ugye minden helységben, legyen az falu, város rendeznek egy afféle fesztivált ahol a kolbász és a sör elmaradhatatlan.Budapesten a legjobb hely erre a liget. Ilyenkor ide jön a város apraja-nagyja, eszik-iszik, hangoskodik (akárcsak a zene) aztán este hazamegy.
Ma voltunk kinn édesanyámmal megnézni, hogy idén mit alkottak a pesti Május 1 fesztivál szervezők a ligeten. Hát, beleadtak apait, anyait az tuti. A sok zenélő meg bonáló szinpad, sátor, és egyéb gyermek bolonditó cucc mellett volt ott több óriás kerék is ami a legelképesztőbb módokon forgatta a benneülőket.Esetenként fejjel lefelé is. Rosz volt nézni.
Mikor ezen túlestél bekerültél a nép sürüjébe ahol már mozogni is alig lehetett. De ha mégis akkor bele-bele kerültél olyan kis területekre ahol nem tudtad eldönteni, hogy pontosan hány irányból jön a zaj.
Szörnyü volt. Én alapból szoktam szeretni az ilyen "népünnepeket" de ez most nem volt annyira élvezetes. Öregszem úgy tünik.