Búcsúzó

Pár nappal ezelőtt megtörtént velem egy olyan dolog, amiben még nem volt részem eddigi életem során. Ez az esemény egy búcsúzó volt. Búcsúzó a 12. osztálytól.

Nem azt mondom, hogy egy olyan szép virágokkal berendezett teremben voltunk mint egy esküvőn, itt egy egyszerűen berendezett osztály volt csak. Viszont a hangulat annál ünnepélyesebb volt.

Mindenki szép ruhában jelent meg, úgy mint ahogy én még nem is láttam az osztáytársaimat. Szinte már csak a kutya nem öltözött fehérbe és feketébe. Volt ott egy tanárnő, akit én most láttam először életemben és talán utoljára is. Ő volt az aki elköszönt tőlünk és ezt egy igazán szép beszéd kíséretében tette.

Majd egy Arany János vers után meghallgathattuk egyik osztálytársam beszédét amit szinte biztos vagyok, hogy a netről másolt le. Végülis semmi baj, a jó szándék a fontos.

Ezek után készült egy olyan csoportkép, hogy azt bárki megirigyelhetné. Még az osztály kabalája is rajta van, a kabala a kutya aki úgy pózol mintha értené, hogy itt most vigyázzban kell állnia.

Ami a legjobb volt, hogy régi tanáraink is megjelentek sztárvendégként, beleértve volt osztályfőnökünket is akinek én személy szerint nagyon örültem. Olyan fura volt újra látni.

Viszont amikor már beindult a népvándorlás és az egy emberre jutó hely nem volt több mint egy négyzetméter akkor gyorsan el kellett menjek mert nem annyira szeretem az ekkora nagy tömeget.

Kaptunk szép szép szőtt ballagási szatyrot meg a hozzá járó szerencse pénz érmét illetve kis pogácsácskát egy képeslappal amin van egy szép mondat. Következő bejegyzésben azt is leírom.

Erről a nem mindennapi eseményről azt hiszem csak ennyit tudnék mondani. Remélem nem kell megismételni és mehetek tovább az élet rögös útján osztályismétlés nélkül.

A Szent István Parkban

Ha a tegnapi napomat kellene jellemezni csak annyit tudnék mondani, hogy eseménydús volt. Az kétségtelen.

Az egész már ott kezdődött, hogy bátyóval tanultam a földrajzot, kinn a szabadban. Ahogy nagymamám mondaná "nincs is annál jobb mint mikor az ember a szabadban tanul és nem a szobában.

Két tétel között elmentünk életem első szavazására.

Kire szavaztam? O.R.T.T. miatt nem mondhatom el. De nagyon király volt.

Majd második tétel megtanulása után, a kicsit mordabbra átfordult idő ellenére elmentünk egy olyan helyre ahol még életemben nem jártam, pedig nagyon szerettem volna már megnézni.

Elmentünk az Angyalok földjére. Megkerestük a Szent István parkot amiről Fenyő Miki már annyit énekelt.

Miután körbejártuk és megszemléltük az ott játszadozó gyermekek csapatát, hazafelé indultunk de olyan utcákon amik a Fenyő Miki dalaiban gyakorta szerepelnek.

Jártunk a Dráva utcán, Lehel úton, elmentünk a Béke tér mellett, stb...

Csak épp a Lehel úti villamost nem láttuk.

De akárhogyis történt, jártunk a Váci út és Lehel út között, ami sajnos már elvesztette a macskaköves voltát.

Mintha karácsony lenne

Mintha csak karácsony lenne. Nálam is elkezdődött a visszaszámlálás. Hányat kell még aludni, hogy vége legyen ennek a vizsga időszaknak? Ma kiszámoltam, és kiderült, hogy még 10-et kell aludni, és eljön a töri vizsga napja is.

Onnantól nincs más hátra csak előre. Vagy másképp fogalmazva, akkor már elénekelhetem, hogy ez lesz "az utolsó tánc, aztán mindennek vége".

Egy korszak lezárása nem mindig hoz jó kedvet az embernek, de ha sikerül az érettségi és kimegyek a Bókay iskolából véglegesen azt hiszem csak azt fogom sajnálni, hogy nem látom többet a tanáraimat akiket már úgy megszoktam.

Utána terveim szerint elmegyek mindenhova ahova eddig tanulásom miatt nem tudtam elmenni, és végre valahára nekilátok komolyan annak, hogy utánajárjak annak, hogy miként tudnám letenni a középfokút amire immár 4 éve készülök.

Az tény, hogy egyike vagyok mindig azoknak akik a legjobban tudnak angolul, persze iskolán belül. De ez a dolog már engem nagyon zavar évek óta, hogy nem tudom letenni azt a középfokút. Arra pedig , hogy mi akadályozta meg a felkészülésemet annak idején nem is szívesen emlékszem vissza.

Jaj, bocsánat, nem megyek le kesergőbe, csak ezek most eszembe jutottak tanulásom közben.

Egy gyönyörű nap

Eljött ez a gyöööönyörü szép dátum is. Április 1.

A bolondok napja. Úgy érzem ma résen kell lennem, mert vannak olyan potenciális személyek a közelemben akikből kinézném, hogy Április 1-e alkalmából kieszeljenek valami huncutságot. Ami persze csak az ő kis agyuknak humoros. Az én szempontomból eggyáltalán nem az.

De ha valamelyik olyan osztálytársam szeretne valamit csinálni ma ami nem túl humoros, és esetleg arra van itéltetve, hogy pár nap múlva irásbelizzen, akkor nekem fog eljönni az április 1-e.

No, nem fogom megszivatni, de ha nem sikerül neki, akkor picit örülni fogok majd. Pedig nem vagyok én ilyen.De ahogy szokták mondani, az emberben kell legyen egy adag huncutság, rosz indulat, meg egyebek.

Persze mindennek van egy határa.