Teljes emlékezet kiesésben szenvedek, mert tudom, hogy akartam irni még két bejegyzést csak azt nem tudom, hogy mivel kapcsolatban. No, nem baj. Majd szedek valamilyen gyógyszert az elmulasztására.

Azt viszont tudom, hogy visszajött a laptop a szerelőtől.Hogy úgy mondjam mostmár nem vagyok félkaru óriás. Na jó, tudom ez egy kicsit durva hasonlat de valami hasonló a helyzet.

Szóval, ez az iskola egy botrány. Amig, a volt sulimban 1 hét alatt túl voltam 10 vizsgámon, itt már 2 hete várok arra, hogy befejeződjön. Mert az okosok feltalálták a langyos vizet és kitalálták, hogy a vakok (beleértve engem is) ugyanbizony vizsgázzanak le számtekből is, hogy abból is meglegyen a jegyük.

Máshogy nem lehetett megcsinálni csak úgy, hogy 2 vizsgát teszünk le egy évben. A két vizsga 1-1 félévet jelent. A két vizsga közt volt egy hét időkülömbség. Most a másodikra próbáljuk már nem is tudom mióta kitalálni a pontos időpontot. Ehhez még hozzájön, hogy két kedves tanárnőm hetek óta nem tudja elintézni az én matek felmentésemet holott Marcsi, a vakvezető kutyás lány szinte 2 nap alatt megkapta a felmentést a számtek alól. Ha most gonosz akarnék lenni azt kéne mondjam, hogy nincs igazság a Földön. No, de nem szoktam gonosz lenni, csak néha.

Hát, én nem vagyok az a kimondott ijedős fajta. De ma majdnem hanyatt estem, mikor kiváncsiságból felmentem a netre és a kereső által több dolgot is találtam magamról.

Fenn van a blog, a románia cimem, rádásul az osztályom eredeti felállása aminek már csak a tizede jár oda de a neten ott van, hogy papiron kik kellett volna odajárjanak.

Sőt, az is megtalálható, hogy valaha én egy sport oldalon minden forma 1-es futam végeredményét megtippeltem. Egyik ilyen összesitett eredmény ott van. Persze, soha nem győztem, mert voltak még több ezren akik száz százalékig, hogy Sumi fog győzni. Én márpedig nem őt jelőltem be mert utáltam őt. Hála Istennek kiszállt a Forma 1-ből. Zárójelben elmondom, hogy saját véleményem szerint nem véletlen volt az, hogy ő mindig győzött. No jó, nem gonoszkodom, de én nem szerettem őt az biztos.

Tegnap nem volt időm rendesen kifejteni azt az utolsó gondolatomat. Ezért visszakanyarodnék.

Szóval, ez, hogy Marcsi engem tekint mércének olyan fura nekem mint mikor pár évvel ezelőtt a kicsi gyerekek ccsókolomot köszöntek nekem.

Amíg meg nem szokom ezt a helyzetet, addig kicsit idegenkedni fogok tőle, vagyis zavarni fog. Már csak azért is, mert nem tartom magam akkora nagy Megasztárnak, hogy valaki hozzám próbálja hasonlítani magát. Na mindegy, valahogy túlélem. Túléltem sokmindent már életem során, szerintem ez is menni fog.

Szóval, (és tettel) túléltem a vizsgahetemet. Nem szúrtam le senkit, nem buktam meg egy tantárgyból sem. Ahogy nagymamám mondta annakidején „egy szuperség” volt.

Hát, ha belegondolunk a részletekbe is, valóban egy szuperség volt. Különösen akkor volt szuper meg funny mikor a töri tanár abból feleltetett amit egy negyedévvel azelőtt tanitott meg. Ez a titka annak, hogy föciből és töriből is négyest kaptam.

Az angol és a számtek ugy sikerült ahogy én azt előre megitrtam a nagykönyvben. Számtek négyes, angol ötös.

Az unalmasságot elkerülendő, nem megyek bele több részletbe, az a lényeg, hogy jól sikerült minden. Az utolsó vizsgák előtt volt egy kis gombóc a torkomban mert nem tudtam a kémia és a biológia hogyan végződik majd?

Végülis az is jól végződött. Nem buktatott meg, de azért elmondta, hogy azért jobban is meglehetett volna tanulni. Mondjuk ebben igaza volt, de ez most sajnos igy sikerült csak. Ahogy a mondás is mondja: „egyszer fenn, egyszer lenn”. Asszem talán ez volt az egész hét legszarabb pontja.

No, de volna itt még valami amit muszáj megemliteni. Olyan dolog történt ma (még a biológia-kémia vizsga előtt) velem, amit csak annak a számlájára tudtam irni, hogy mondjuk leszakadt az ég vagy megfordult a földgolyó forgási iránya.

Marcsit, a kutyás lány, 2,5 év után végre megtudtam hivni kávéra. Mindemellett asszongya nekem a buszmegállóban ahová édesanyámmal elkisértük, hogy angolban ő mindig próbbál hozzám felzárkózni. Úgy csinál mintha legalábbis kéne. Tudja ő az angolt csak nem akarja bevallani még magának sem, meg jó csinálni a fesztivált.

Ma, megkezdődött a vizsgahetem. Egész jól birom, egy pcikét sem vagyok ideges, ami különös mert ilyenkor olyan lelki állapotban szoktam lenni, hogy mindig attól félek, hogy valakinek véletlen leharapom a fejét.

Ráadásul volt egy nagyon jó pont ebben a mai napban. A föci tanár olyan anyagból vizsgáztatott amit már egy negyedévvel ezelőtt tanultunk. Talán amiatt, hogy tudogattam, talán amiatt, hogy emlékeztem a részletekre, de összehoztam föciből és töriből egy négyest. Ez persze nem azt jelenti, hogy holnaptól beállok töri tanárnak.

Az angol ötöst már nem is számitom. Az mindig összejön és ezért mindenki szinte természetesnek veszim hogy nekem csakis és kizárólag ötösöm kel legyen. Úgy csinálnak mintha én alkottam volna az angol yelvet. Na mindegy, egyszer csak rájönnek az igazságra.

Tudom hatalmas enyje-benyje járna nekem azért mert nem jegyeztem be ide semmit már régen, de sajnos nem volt rá lehetőségem, hogy feljöjjek.

Pdedig feljegyeznivaló lett volna egy zsákkal. Ahogy a filmekben szokták mondani volt itt, szerelem, összeveszés, harag, ármánykodás, meg ami belefér.

Persze nem kell megijedni semmi lyen komoly dolog nem volt de megesett 1-2 dolog az tuti.

Új osztályfőnök kapott az osztályom. Egy aranyos-kedves hölgyet aki szerintem nálam nem idősebb max 1-2 évvel. Nagyon jól kijövünk vele. Mivel még nem ismeri a bennem rejlő antizsenit folyton azt mondja, hogy „Tibi, milyen jól számol!” Semmi baj, majd rájön az igazságra később.

Volt osztálytársamnak és nagynénémnek gyermeke született.

Hazalátogattunk ahol meglátogattuk a szomszédságot, találkoztunk a kis Eszterrel, aki mindamellett, hogy bemutatta nekünk, hogy hogyan tud ő nyelvtörőt mondani, bemutatta a szobában felállitotott boltját. Nem hagytuk ki az alkalmat és vásároltunk tőle.

Itt a harmadik évem harmadik negyedévi vizsgája. Tanulok rá mint a állat, és erősen bizom benne, hogy a tanárok egyike sem szúr ki velem és nem buktat meg mert akkor ráboritom az asztalt.

Ja, és amit még meg kell emliteni, hogy elkezdtem hevesen készülni egy esetleges középfoku vizsgára. Ami tulajdonképpen nem is olyan nagy poén, de nekem fontos mert egy középfokú vizsga letételével kicsit joban érezném magam.