Vasűrnap leszek 2 éves. No jó, nem kell félre érteni. Nem 2 évesen hóditgatom a női sziveket, csak akkor lesz a 2 éves évfordulója az egykori Toyotás balesetnek ami miatt szivtam jól, de hamar helyre jöttem.

A részletekbe nem mennék bele. Az tény, hogy lett barátnőm is hirtelen, de sajnos azóta már nem járunk. Elképzelhető, hogy még meglehetne főzni a hölgyet, de kérdem én. Volna értelmem?

Én még ilyet nem pipáltam, komolyan monmdom.

Nem tudunk végig csinálni úgy egy vizsga időszakot, hogy ne legyen benne valami rettenetesen idegesitő. Múltkor még arra vártunk, hogy Pénteken megjelenjen a tanár, hogy le tudjunk vizsgázni szóbeliből, magyarból. Nem jött el. Erre mit mond ma mikor mondjuk neki, hogy itt vártuk 3-tól 4-ig.

Csak annyi mondanivalója volt, hogy „Nem is voltam Pesten.”

Erre már nem tudok mit lépni, de igazán. Ettől a ponttól már nem törődök többet sem Petőfivel sem Arannyal, sem Madách – Ember tragidájával.

Hát igen, azt hittük ez a mai lesz az „utolsó tánc”, aztán mindennek vége. Sajnos nem igy lett. A tanárnak akinek vizsgáztatnia kellett volna, el kellett mennie, igy a két vak gyermek + a kutya és én feleslegesen mentünk be.

Úgy látom egy kegyetlen hülye, szervezetlen suliba kerültem ahol még 2 egész évet le kell huzzak, de a harc legyen harc. Tulélem én, ahogy a dal is mondja.

Na, mindegy, majd szerdán bemegyek az én régi sulimba szétnézni, ki mit csinál, hogy van? Hogy viselkedik? Addigra már túl leszek ezen a most elmaradt vizsgán is.

Szóval, voltam otthon Halottak napján. Bár, ez az ünnep is mér át ment abba az irányba, hogy a temető előtt és a közelében vattacukrot és gesztenyét árulnak, de akkor is, szerintem nincs szebb a nagykárolyi Halottak napjénál.

Ennek a bizonyos Halottak napjának van egy sajátossága. Nagy mennyiségü ember vonul ki egy kis temetőbe igy mindenki mindenkinek köszön. Valahhogy úgy kell elképzelni, hogy „Csókolom, Hogy tetszik lenni, Örvendek, Jó estét, Egészsséget” stb…

Én kiskoromban nagyon szerettem mert a sirunk köré nagyon sok rokon gyült és az olyan jó látvány volt.

Egy nap múlva már indulóban voltunk vissza Pestre, amikor anya átment a szomszédba a rokonokhoz, ahhol lakik Eszterke. Kiis diskurzus után kiderül, hogy Pali bácsi, Eszter nagyapja átvenné a kutyát ha mi végleg elhagyjuk a házat. Ez menő volna mert meg tudnánk látogatni bármikor. Amikor ezt anya elmesélte nekem majdnem leestem a székről. Gondoltam, hogy valami szokatlan fog történni mert egy nappal azelőtt bevertem a könyököm. De erre nem számitottam.

Végül visszakerültem és megkezdődőtt a vizsgahét. Volt abban ötös, hármas, egyes, meg két darab kettes is. De azt hiszem a földrajz tanár nem kap tőlem karácsonyi ajándékot. Normális az ilyen aki egy napra betesz még egy harmadik meg egy negyedik vizsgát is? Négy órán keresztül ültem ott az iskolában. Még egy ukrán vizsga kellett volna éjfél tájékára, hogy teljes legyen a nap. Asszem most derült ki véglegesen, hogy matematikus nem lesz belőlem.