Amikor vizsga időszak van igazán jó dolog, ha valami jó dolog megszakitja. Ma volt egy ilyenben részem. A kemény földrajz-magyar tanulásomat egy látogatés szakitotta meg. Meglátogatott a szomszédból a négy éves Eszterke.

Miért olyan különleges dolog ez? Azért mert 6 havonta szoktam látni. Most is, érdekes módon pont szülinapja volt.

Nagyon menő volt a tekerhető ceruza hegyező, csak annyi volt a gáz, hogy túl hamar jöttek érte. Meg nem tudta megfesten Picasso valamelyik képét. De majd pótolja ótthon. Gondolom.

A vizsgákkal minden rendben van mert tudom mindenből, hogyan állok. Miből vagyok bukó, miből vagyok tuti ámenő, stb…

No, de hogy ne menjen minden olyan tisztán beköszöntött, egy ujabb probléma az én kis életembe. A vakvezető kutyás lány, Marcsi, akitvel már több alkalommal is összeadtak volna szépszóval élve „cicázik velem.”Egyre többet hivogat engem. Ez nem tetszik nekem. Mert odáig még menő, hogy a kutya össze-vissza ugrál engem meg nyalogat meg ilyenek, de könyörgöm….. Eddig Marcsinak volt egy szentséges búrája amit nem lehetett átlépni, főleg nekem.

Itt az ujabb szesszió, vizsgaidőszak ideje.

Hót nagy a fejetlenség. Senki nem tudja a vizsgák pontos időpontját. Vagyis tudja, de az nem tetszik és ezért morgolódik a fél banda. Itt, még az is bonyolitja a helyzetet, hogy van pár vak is a csoportban akit csak szóvban lehet vizsgáztatn, más időopontban mint a többieket.

Király!

Na, nem baj.

Majd megleszünk vele valahogy.

Mostanában sok váratlan, páratlan dolog történik velem.

A többségére nem tudok mit lépni, vagy tudok is mit mondani, csak annyit mondok, hogy „más barázdát szánt az eke”.

Egyik ilyen fura eset volt egy pár nappal ezelőtti teledfon, 2 perccel iskolába indulásom előtt. Kb. 5 hónapos hallgatás után felhivott Attila az örök link gyermek. Valamit akar tőlem. Csak nem tudom mit. Ki k kéne deriteni. Van egy olyan sanda gyanum, hogy szerelmi ügy csak akkor nem tudom én hogy kapok én itt szerepet.

Eddig is be tudta cserkészni a hölgyeket egymaga.

Megfogadtam, semmi többet nem irok ezzel a témával kapcsolatban, de tegnap kaptam egy övön aluli ötést. Nem szólt be senki vagy ilyesmi. Csak rátaláltam pici Viktória képére. Picit rosszul esett. Már majdnem teljesen kiment a ejemből Marcsi erre jött Viktrória az erdő felől.

Na mindegy, majd ez is elmúlik.

Most a matekra kell gondolnom fő állásban mert nem szeretnék buktát kapn, többedjére. Muszáj megmutatni a tanárnéninek, hogy én is vagyok olyan fasza fiú mint a többi és meg tudom csinálni.

Pesten esti iskolába járok jelenleg. Ez azt jelenti, hogy délután háromra megyek suliba és este nyolckor megyek haza.

Egyik este, mikor térünk be az utcánkba, ott áll, a pici, szük utcában egy hatalmas, kamion ami több kérdést is vetett fel. Hogy ment be? Hogy fog onnan kimenni? Mit csinál ott?

Anno, már nem tudom ki, mondta nekem, hogy minden helyzetben nekem eszembe jut egy dal. No, hát, ez most is igy volt. A muzikállisság hátúlütője.

Szóval, eszembe jutott az a régi, több 10 éves dal, ami úgy kezdődik, hogy „Apu, hogy megy az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába….?”

Szinte úgy jártam mint pár évvel ezelőtt nagyapám aki egy szobáa került egy szombatista emberrel, akinek minden vágya az volt, hogy megtértise nagyapámat. De nagyapám könnyedén leszerelte mondván: „Figyeljen ide fiatalember, ha én leéltem katólkus hitben 70 évet akkor hagyja már meg nekem azt, hogy a maradék pár évemet is igy éljem le”

Ilyen utoljára kis koromban esett meg, közel 20 éve.

Állok az automatánál mit sem sejtve, várva hogy a masina kiköpje nekem a piát. Erre, közben odajön egyik osztálytársam és nagyon kedvesen meghiv cigizni. Mit is mondhat ilyenkor az ember? Ugye, vagy elfogadja vagy nem. Hát én a következőképpen válaszoltam. Hamár 25 évig sikerült megállni, hogy ne szokjak rá akkor a kedvedért, még egy slukk erejéig sem szokok rá. Meglehetősen furán érintett mert soha nem hivtak még meg cigizni csak úgy ni, hogy gyere komám szivjunk egy slukkot.

Szóval, ez van. Ideje új lapiot nyitni.

Bár néhány dal még biztosan eszembe fogja juttatn. Szerette nagyon a „gyere haza Mari, várnak a gyerekekek”-es dalt a FFonográftól. Sőt, ő volt az én „Ice, Ice baby-m.

Talán Fenyő Miki „December, lesz még Love me Tender…” sora nem jön be, de én reménykedem benne.erősen.

Kit tudja? Még szerencsém is lehet.

Mondjuk hozzá az is kell előre, hogy „November, aki nem mer sosem nyer”

Szóval, ez a mai kis találka korántsem végződött „happy end”-el.

Egy baráti búcsú lett belőle. Nem volt túl kellemes, de talán igy volt a legjobb. Ha menni akart nem, szabad tartóztatn, különben ezért is én leszek a hibás.

Azt m mondják, majd jön más, de ebben nem vagyok olyan tuti biztos mert nem minden bokorban terem ilyen lány mint Mariska.

Ma, mint derült égből a villámcsapás, kaptam egy váratlan e-mailt.

Szivem választottja invitált engem talira. No, ettől kicsit leesett az arcsom, mert előtte, egy hónapig ez szóba nem jöhetett volna.Az az igazság ilyen helyzetben még nem voltam, ugyhogy, ha valaki aki a nagyvilágban olvassa ezt a blogot irja meg mit is tegyek, mit is tehetnék? El ne csesszek valamit megint.

Mert bár játszom itt a kemény arcot, de hiányzik akárhogyis nézem.