Van az osztályunknak egy kabalája. Egyy vakvezető kutya, Dóri. Gazdája gyakran ad nekünk kis leckéket arról, hogy mit szabad tenni és mit nem szabad csinálni a kutyával.
Néhány nappal ezelőtt, mikor arról tarott kiselőadás, hogy miért kell Dóri kuyának szájkosár ha úgyis olyan nyguis, eszembe is jutott egy régi történetem.
Mentem az utcán, a barátnőmmel akinél fehérbot. Nem tudom ennek a hatására-e de a követkető történt velem. Jött egy ember és amint átkelőhöz értünk a nélkül, hogy kértem volna átvitt engem is. Még az a szerencse, hogy arra kellett mennem amerre ő vitt.

Egyébként Dóri kutyán azért van szájkosár, hogy az emberek ne tudjanak a szájába tenni akármilyen kaját, pusztán szeretetből. Az egy dolog, hogy Dóri be van tanitva, hogy kaját csak gazditól fogadjon el, de ő is csak kutya akinek beindul a nyálelválasztása ha kaját nyomnak az otta elé.