Miért is nem tudtam új bejegyzést irni a „kis naplóba” két hétig?

Hát igen, egy nagyon kóülönös holidayan voltam barátnőmmel Marcsival. Miért is volt fura holiday? Mert nem csak a szokásos ilyenkor illendő jókedv volt benne, hanem volt abbn öröm, sirás, harag meg minden ami kell.

Öröm volt amiatt mert 112-ik alkalommal sikerült engem kártyában megverni. Harag amiatt mert a család, Marcsit kicsit jobban próbálta vigyázni mint kellett v olna. Ennek a haragnak az eltüntetésére igénybe kellett vegyek több órát is.

Sirás volt amiatt, mert másnap el kell mennie. Mindezekmellett majdnem szétmentünk. Itt is szükség volt több órás nyugtató kurára. Ami persze nem esett nehezemre csak szomorú voltam, hogy szegény lányt újra nyugtatni kell.

Persze mindezek mellett voltak más irányu fordulatai is a múlt két hétnek. Marcsi tanuvizontyságot tett arról, hogy kitartása beton erősségü. Kitartóan küzdött velem, a küllönböző angol nyelvü dalok leforditásában. Mindamellett, hogy elmondta nekem angolul az önéletrajzát, leforditotta velem az Imagie c. dalt. John Lenontól, valamint a Lemon tree-t és az Oh, Carol-t is.

Egyik nagyon meglepő pontja volt a két hétnek az amikor Marcsi bezárta magát a füdőbe. Utána már kivettük a kulcsot a zárból, hogy ne essen ez meg többbet.