Fenyő Miklós egyik dalában azt mondja nagyon okosan, hogy:

„- A nő ha egyszer szépség, százszor szörnyeteg”

Hát, ezt a z utóbbi időben többször is felfedeztem és igazat adtam ennek a pár sornak. Tegnap pl. az a kedves, aranyos lány aki anno még cimbizett velem meg „cicázott velem” megmutatta egy másik oldalát. Megmutatta a picit csipős nyelvét, picit pimaszul. Legalábbis szerintem, mert amikor valami nem tetszik neki akkor jogosnak tartja az én cseszegetésemet, de mikor valami kéne neki tőlem akkor én kell legyek az aranyos, kedves Tibi.

Bátyó folyton mondja nekem, hogy milyen jó lenne ő nekem barátnőnek, de asszem kétszer is meggondolom egy-egy beszzólás után.