A közelmúltban kissé váratlan eseménynek voltam főszereplője. Őszintén mondom, nem tudom miért, de egyik reggel azt vettem észre, hogy a maradék látó szememről levállt a retina.

A gyanúm sajnos beigazolódott. Tényleg levállt. Ergó, bekellett vonulni a Mária utcai szemklinikára. Nem volt egy nagy terror esemény, de nem volt annyira jó sem.

Gondoljuk csak végig. Ott voltak azok a kedves doki nénik, meg nem éreztem semmit az egész mütétből. De ott van még az a dolog is, hogy volt mondjuk 40 fekvőhely, erre voltunk 20-an kb.Ezeknek a nagy része Imi nénik és Imi bácsikból állt. Egytől-egyig a nagyszüleim lehettek volna.Egy érdekes emberi jelenséget figyeltem meg ezalatt a 3 nap alatt amig ott voltam, rengeteg multi kedves nővérrel ismerkedtem meg. Csakhogy az már nem volt annyira frankó mikor 20 nővérből 20 naponta elmondta, hogy milyen kedves, aranyos fiú vagyok. Egy-két alkalommal még elment volna de így már nem.

Szóval ,,ezen is túl vagyok". Elkönyvelhetem, hogy megvolt az első olyan esemény az életemben amikor közel voltam a megvakuláshoz. De a hős magyar orvostudomány helyrerakott. Mondjuk még kell cseppentenem szemcseppet ami homályositja a látásomatde sebaj. Az a lényeg, hogy élek, és, hogy elméletileg hétfőn mehetek boldogitani az iskolámat újra.