Búcsúzó

Pár nappal ezelőtt megtörtént velem egy olyan dolog, amiben még nem volt részem eddigi életem során. Ez az esemény egy búcsúzó volt. Búcsúzó a 12. osztálytól.

Nem azt mondom, hogy egy olyan szép virágokkal berendezett teremben voltunk mint egy esküvőn, itt egy egyszerűen berendezett osztály volt csak. Viszont a hangulat annál ünnepélyesebb volt.

Mindenki szép ruhában jelent meg, úgy mint ahogy én még nem is láttam az osztáytársaimat. Szinte már csak a kutya nem öltözött fehérbe és feketébe. Volt ott egy tanárnő, akit én most láttam először életemben és talán utoljára is. Ő volt az aki elköszönt tőlünk és ezt egy igazán szép beszéd kíséretében tette.

Majd egy Arany János vers után meghallgathattuk egyik osztálytársam beszédét amit szinte biztos vagyok, hogy a netről másolt le. Végülis semmi baj, a jó szándék a fontos.

Ezek után készült egy olyan csoportkép, hogy azt bárki megirigyelhetné. Még az osztály kabalája is rajta van, a kabala a kutya aki úgy pózol mintha értené, hogy itt most vigyázzban kell állnia.

Ami a legjobb volt, hogy régi tanáraink is megjelentek sztárvendégként, beleértve volt osztályfőnökünket is akinek én személy szerint nagyon örültem. Olyan fura volt újra látni.

Viszont amikor már beindult a népvándorlás és az egy emberre jutó hely nem volt több mint egy négyzetméter akkor gyorsan el kellett menjek mert nem annyira szeretem az ekkora nagy tömeget.

Kaptunk szép szép szőtt ballagási szatyrot meg a hozzá járó szerencse pénz érmét illetve kis pogácsácskát egy képeslappal amin van egy szép mondat. Következő bejegyzésben azt is leírom.

Erről a nem mindennapi eseményről azt hiszem csak ennyit tudnék mondani. Remélem nem kell megismételni és mehetek tovább az élet rögös útján osztályismétlés nélkül.