2008. április 24., csütörtök

Jut eszembe, egyébként nekem is tervben van, hogy beszerezzek én is labradort, egy vakvezető kutyust. Ő nem lesz "magyarország első leéretsegizett kutyája" de azért ha összejön én szeretetni fogom. Ez egyébként nagyon furi, hogy egy kutya és egy fehérre festett bot mekkora biztonsságot tud adni az embernek.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Tibike!!!
Olvasgattam irásaid...visszamenőleg, imádom ahogyan fogalmazol és gondolkodol:))
Nem lehet könnyű részedre az élet de bizok benned és tudom hogy mindent nagyon jókedvűen és pozitivan tudsz megoldani, ezért is kedvellek téged annyira kisbarátom:)))
A labrador kutyus nem rossz ötlet, sőt melegen ajánlom, nagyon kedvesek és megbizható természetüek, hű és okos barátok:)
Puszi neked és csak igy tovább, üdvözlöm kedves családod:)

Ármos Tibor írta...

Köszi, hogy bele-bele olvasol. Aranyos vagy, tényleg jól esik. Lehet egy krésem,? Biztos vannak neked ugyaollyan kedves ismerőseid mint te. Nem reklámoznád náluk picit ezt a blogot, hogy ne csak 2 embernek irjam?

Tibor