Szóval, (és tettel) túléltem a vizsgahetemet. Nem szúrtam le senkit, nem buktam meg egy tantárgyból sem. Ahogy nagymamám mondta annakidején „egy szuperség” volt.

Hát, ha belegondolunk a részletekbe is, valóban egy szuperség volt. Különösen akkor volt szuper meg funny mikor a töri tanár abból feleltetett amit egy negyedévvel azelőtt tanitott meg. Ez a titka annak, hogy föciből és töriből is négyest kaptam.

Az angol és a számtek ugy sikerült ahogy én azt előre megitrtam a nagykönyvben. Számtek négyes, angol ötös.

Az unalmasságot elkerülendő, nem megyek bele több részletbe, az a lényeg, hogy jól sikerült minden. Az utolsó vizsgák előtt volt egy kis gombóc a torkomban mert nem tudtam a kémia és a biológia hogyan végződik majd?

Végülis az is jól végződött. Nem buktatott meg, de azért elmondta, hogy azért jobban is meglehetett volna tanulni. Mondjuk ebben igaza volt, de ez most sajnos igy sikerült csak. Ahogy a mondás is mondja: „egyszer fenn, egyszer lenn”. Asszem talán ez volt az egész hét legszarabb pontja.

No, de volna itt még valami amit muszáj megemliteni. Olyan dolog történt ma (még a biológia-kémia vizsga előtt) velem, amit csak annak a számlájára tudtam irni, hogy mondjuk leszakadt az ég vagy megfordult a földgolyó forgási iránya.

Marcsit, a kutyás lány, 2,5 év után végre megtudtam hivni kávéra. Mindemellett asszongya nekem a buszmegállóban ahová édesanyámmal elkisértük, hogy angolban ő mindig próbbál hozzám felzárkózni. Úgy csinál mintha legalábbis kéne. Tudja ő az angolt csak nem akarja bevallani még magának sem, meg jó csinálni a fesztivált.