Igy vizsgaidőben, mikor az ember agya majd szét megy az idegeskedéstől jól jön egy-egy meglepő és mulatságos történés.

Valamelyik nap, távozáskor belefutok egy kisebbb női hadseregbe. Minthacsak rám vártak volna. Amint elmegyek mellettük eggyenként mindegyik rámköszön, hogy „Szia, Tibi^!” Már-már azon a határon voltunk, hogy ha kalapjuk van azt is megemelik nekem, előttem.

A másik meg, ma bemegyek édesanyámmal a közeli zöldséges vagyis inkább mindenes boltba. Senkit nem ismerek, mert életemben nem jártam még ott.De a leg váratlanabb pillanatban odaszól nekem a kasszánál álló fiatalember, hogy „egy kalappal”.

Muszáj voltam megkérdezni tőle honnan tudja, hogy sok sikert kell kivánni nekem. Erre ő odavágja, hogy látásból ismer engem. Na , mondom, már itt a 8. kerben is ismert személy lettem.