Mostanság gyakran volt olyan érzésem, hogy bizony-bizony, a tizedére csökkent az ismerőseim száma, és ez igen rosz érzás volt.
Azomban. A tegnap voltam benn a volt sulimban és rájöttem, hogy korántsem felejtették el Tibi bácsit. Sem az angol tanárnő, sem a drága osztályfőnöknő, sem a kedvenc takaritónő. És ha belegondolok, hogy taláálkozni fogok két ari régi tanárnőmmel, pár hét múlva. Meghivást kaptam ugyanis egy táborba, az Őrségbe (bár asszem ezt már meséltem).
Azóta azomban javult a helyzet. Megkaptam a programot és úgy néz ki, hogy nem én és a sofőr leszünk férfiak a sok csajjal szemben. Lesz még egy srác. Ha minden összejön még a gitár is eljön velem, ami több okból is jó.
Egyrészt tudok védekezni ha rámtörtnek a csajok. Másrészt meg leszmivel szórakoztatni magam meg a hölgyeket eg egész kerek hérig.