Szóval, megjártam Őrséget újra.
Érdekes módonnem kavart fel. De tulajdonképpen nem is nagyon volt rá idő, hogy felkavarjon. A sok eső, 10 hölgy és rengeteg program gondoskodott róla, hogy ne igy legyen.
Három napig úgy gondoltam, hogy elszakad a cérna de aztán harmadik nap estéjén átvettem a vezetői szerepet. Kicsit elkezdtem koorinálni őket. Nem gondolná senki, hogy egy kis gitározás mennyire le tudja nyugtatni a kedves audenciát. Kriszta, az egyik volt tanárom még picit meg is hatódott azon, ahogy egyhangúan tudtunk énekelni holott volt köztünk olyan aki a másikat először látta életében.
A jó dolgokat ritkán lehet újra megismételni de nekünk sikerült. Másnap miután megtörtént az én szülinapi köszöntésem 72 éves korom alkalmából behuzódtunk a konyhába és az előző napi party-t megismételtük, és a "veleméri asszonykórus"-nak elnevezett kis csoportunkkal elénekeltük a legkülönbözőbb dalokat.
Mik voltak a programok? Múzeumok, tájházak, templomok látogatása ezerrel, kedves Gyuri bácsi sorörünk nagy örömére. Még uszodába is voltunk aminek a meglátogatása ezerszer menőbb lett volna ha nem esik az eső. De végülis igy is jó volt.
Akkor még nem is beszéltünk az esténkénti mélyen szántó beszélgetésekről ami esetenként elő-elő csalt pár könnyvseppet.
Mindezek ellenére ha arról volna szó, én szivesen megismételném. A társaság bár hangos volt de annál kedvesebb volt. A gitárt mindenképp vinném újra. Az eső meg....
Hát az csak egy peh volt.
Nagyjából igy tudnám jellemezni az elmúlt 5 nap eseményét. Az ott készült képeket amint megkapom rögvest prezentálok is majd egyet-kettőt. Valamint van egy titkos tervem. Amint a kezemben lesznek a képek készitek egy prezentációt és elküldm a táboron résztvevőknek mármint azoknak akik látnak is belőle valamit.