Tudom, hogy ez nem a leglátogatottabb oldalak egyike. Viszont arra jó, hogy pár gondola rögzitésével segitsen az emlékezésben. Az már másik kérdés, hogy esetenként rosz dolgokra is kell emlékeztetnie. Ezekkel azomban jobb ha nem is töődünk. A rosz emlékek mindig elrontják az ember kedvét eg teljes napa. Jobb inkább az olyan dolgokra gondolni mint amit az alábbiakban el fogok mesélni.
Szóval múlt hétvégén felkerekedett a kiscsaládom előre megfontoltan felkeresni Petőfi Sándor szülőházát. Ez kisebb eltévedésekkel sikerült is. Ezek az éltévedések jók voltak arra, hogy rájöjjünk arra, hogy mi többé MO nevü autópályyára nem akarunk felkerülni. Több okból is:
1. könnyen felforr a viz a motorházban
2. nehezen lehet haladni
3. valaamint nem túl barátságos látványt nyújt az a sok kamion egyszerre, egy csomóban.
Visszatérva Petőfihez, nagynehezen megtaláltuk a házat egy kétségtelenül szép környezetben, az azomban kicsit zavaró volt, hogy jobbra tőle vendéglátó helység 1.-ben lakodalmat tartottak, balra a háztól pedig ott volt vendéglátó helység 2.
Miután megörökitettük magunkat az utókor számára úgy gondoltuk, hogy a másik helyszin amit még beterveztünk túl messze van, ezért elindultunk hazafelé. Utólag rájöttünk, hogy ez jó ötlet volt mert este, már sötétben értünk haza.
Ebben persze közrejátszott az is, hogy beugrottunk Kalocsára, ahol sikeült rátalálni egy olyan nyugodt forgalom és járó-kelő mentes sézáló utcára, amilyet az ember manapság ritkán lát.Arról már nem is beszélve, hogy olyan szép épüetek voltak ott, mint a mesében.
Van egy olyan érzésem, hogy még visszalátunk oda valamikor a jövőben mert láttunk egy boltot eeamiben kapható volt az a hires paprika csakhogy a bolt zárva volt.
No, ezekután lementünk tanulóba. Mert ugye érni készülök, vagy mi.
Mostanában ezerrel tanulom a földrajzot és emlegetjök elég gyakran a Szelidi tavat. Annak ellenére, hogy egyikünk se látta még soha.
Ahogy a mesében szokták mondani: "egy életem, egy halálom, de....", mi úgy folytattuk, hogy "megnézzük a tavat". Hát eleinte csak nyaraló hülgyeket és urakat találtunk igy azt hittük, hogy hoztuk a formánkat és nem találtuk meg a tavat, de egy felvilágositás után rájöttünk, hogy mégis jó helyen vagynk. Konkrétan a tótól 200 méterre voltunk.
Elindultunk hát bátran, ls végtére ráleltünk a tóra. Egészen odáig merészkedtünk, hogy egy lépés erejéig belemenjünk. Igy , ha valaki kérdi elmondhatjuk, hogy voltunk a Szelidi tóban, bár úszni nem tudunk.