2009. december 16., szerda

Itt a vége

Mostmár tényleg itt a vége ennek a kedves kórházi kalandnak.

Tegnap voltam a kórházban, hogy igazán megkapjam a kiadatási papíromat, azaz a zárójelentést. Nem volt nagy dolog az egész mert már mindenkit ismertünk a kórházban, szinte már mindenkivel puszipajtások vagyunk azonban mégis volt egy dolog mai meglepett engem.

Mivel mostanában sokat utazunk taxival és mindig ugyanaz a társaság visz minket már-már őket is ismerjük olyan szinten, hogy már csak éppen nem ittuk meg a közös sört barátságunkat megünneplendő. Megannyi sofőrt ismerünk onnan és van egy kedves fiatalember aki kimondottan szimpatikus főleg édesapám számára mert ő is szeret könyvüzletekbe járni. Az ember hajlamos arra, hogy úgy gondolja, hogy az illető filmsztár, énekes, esetleg a sofőr már nem is ember. Csak úgy tudja azonositani, hogy ő az aki ebben a filmben játszik, aki ezt vagy azt énekli, aki mindig piros autóval jár.

Bevallom én is beleestem ebbe a hibába. Erre akkor jöttem rá mikor megkérdezte tőlünk a taxis, hogy az rosszat jelent-e ha a doktor a felesége szemének vizsgálatakor más és más dioptriát rögzített? Mondtuk erre, hogy nem esett le az ég, mert mi már 27 éve ebben vagyunk. Nekem is rosszabb egyik szemem mint a másik. Mikor példát is mondtunk neki akkor megnyugodott.

De ez igazán aranyos reakció volt.

Nincsenek megjegyzések: