Kedden hazamegyek Nagykárolyba. A világ egyik 28 000 lélekszámu világkisvárosába.

Miért csak akkor? Azért mert alá kell irnom valami féle hivatalos papirokat azért, hogy mihamarabb részese legyek a magyar társadalomnak. Egyyik legyeke a 10 000 000 emberből álló kis csoportnak.

Bár. Igazán nem tudom, hogy tudtak ilyen jó időpontot választani a plgármesterségen. Ahelyett, hogy Intercity-vel vonatoznék haza boxolni a kutyám orrát, randevúznom kell a polgármesterségi sweet hartokkal.

Na mindegy, valahogy csak túlélem. De arról nem tettem le, hogy pár hét múlva, barátnőmet is levigyem Nagykárolyba, ami számára Erdély, holott még messze van tőle Erdély. Olyan 150 km-re.