Múlt pénteken, 13-án, meghivást k kaptam barátnőm ballagására. Gyönyörü volt. A hölgyek-urak ruhái, a sok virág, meg a sok diszlet….
Ezen esemány kaőcsám sok régi tanárnőmmel futottam össze, akik kicsit sem leplezték mennyire örülnek nekem. Ez persze érthető mert, van aki baleset előtt óta nem látott találkozott velem utoljűra.
No, de nehogy valaki azt higgye, hogy itt be is fejeződik a beszámoló mert folytatódik hosszan, tovább. Ugyanis….
Meghivást kaptam én még erre a hérvégére a barátnőm családjához, Gyálra is. Közölték velem, hogy ott akarok tölreni náluk egy hétvégét. Ez persze nem volt ellenemre. Legalább megismerem a család apraját-nagyját.
Valóban ez a látpgatás létre is jött, és találkozhattam, a család 2 hónapos családtagjától, a 3 évesen át az 5 évsig mindenkivel.
Aranyos volt tőlük, hogy nem kölönösebben tartottak attól, hogy esetleg rosszul lehetek, és az sem feszéjezte őket, hogy hozzájuk képest énvoltam Guliver ők pedig Liliput lakói. Az különösen aranyos volt tólük, hogy odaadták nekm a 2 hónapos Viktóriát ringatás erejéig majd később altatásra is megkaptam. És ami igazán boldogsággal telitett meg, hogy elaludt az altató dalaimtól. Pedig nem voltak azok olyan menő dalok, csak azok amiket nekm énekeltek anno. 20 egész percet aludt tőlük.Sőt a Love me tendert is birta. Azt hiiszem ekkor kedveltem meg igazán ezt a cseppséget.
Mikor vasárnap elváltunk javasolták, hogy menek még máskor is mehetek. Gondoltam magamban, ha megengedik máskor is,hogy altassam a pici babát, hogy játszak a 3 éves Levikével, és, hogy kártyázzak Timivel, Marcsi hugával akkor feltétlenül megyek.