Amint két bejegyzéssel ezelőtt irtam, „…mai rohanó világunkban…”. Hát igen, rohanunk mindig valahová. Az „Apostol” nevü együttes egyik régi dala is valami ilyesmit mond, hogy „forrón isszuk meg a kávét, nincs időnk…”
Ezeknek a rohanásoknak néha nincs jó vége. Vegyük példának azt a pár nappal ezelőtti kis dugót amibe belekeveredtem negyedmagamammal egy balesetezett autó miatt.
No, egy ilyen őrületes rohanásnak voltam ma szem és fültanuja. Autóval jöttem vissza Újpestről. Mellettem elszáguldott nagy robbajjal egy autó amiből ezerrel dübörgött a rádió. Következő pillanatban jött a piros lámpa, csak annyi volt a probléma, hogy a tag nem tudott elég hamar fékezni és kissé belerohant az előtte robogó autó seggébe. Nem nagy szám, csak pár millát kell majd leperkáljon a javitásért.