Ja, és ha elfelejtettem volna mondani a sok szörnyüség mellett, ma volt (vagyis még mindig tart) a névnapom. Kaptam rengeteg köszöntést. Volt ami telefonon jött, volt ami MSN-en, volt amelyik élőben. De itt most nem is a forma hanem a szándék, a gesztus volt a lényeg.
Egyik szemem sir, a másik meg nevet. Nevet azért mert pont mára esett az, hogy végre összehoztuk, hogy átvegyek Barbi ösztálytársamtól egy cd-t amit már hetek óta át kellett volna vegyek.
És sir, mert lehet holnap mehetek reggel jutalomból szurira. Na mindegy. Ez van, ezt kell szeretni.